Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉKOK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ. 235

■sua ipsius anima. 6. Dialogus cum causidico. 7. De ieiunio. 8. Ad Nicolaum praecepta salutaria. 9. Adversus Melchisedecitas.

E művek mind megmaradtak görög eredetiben, sőt Migne-nél még eggyel többet is találunk, »a mértékletes- «égről«.

Nikephoros Kallistu meglehetős általánosságban beszél Markos nyolc iratáról, amelyeket szerinte a nyolc »általános szenvedélynek megfelelően« irt. Azonfelül még más harminc- két könyvet tulajdonít neki, »amelyekben az egész aszkézis módját irta le, előadva, hova kell a világtól elvonulni, hogyan kell Isten akarata szerint viselkedni, a daimonok kisértéseit legyőzni, miképpen tisztul meg az értelem és visszatér egy- kori méltóságába, hogy Istennel egyesülve itt a földön égi politeiát (életmódot) folytasson«. Miféle iratok lebeghettek Nikephoros szemei előtt, lehetetlen meghatározni. Az adott leirás sok mindenféle asketikus könyvre alkalmazható.1

Markos műveinek jegyzéke a Migne-féle kiadásban (P. Gr. LXV. k.) ez :

1. De lege spirituali (col. 906.).

2. De his, qui putant se ex operibus iustificari (col. 930.).

3. De paenitentia cunctis, ut operari queant, necessaria (col. 966.).

4. De Baptismo (col. 986.).

5. Praecepta animae necessaria ad Nicolaum (coi. 1027.).

6. De temperantia (coi. 1054., Photiusnál hiányzik.).

7. Disputatio cum causidico (coi. 1701.).

8. Consultatio intellectus cum sua ipsius anima (coi.

1103.).

9. De ieiunio (coi. 1110.).

10. De Melchisedec (coi. 1139.).

A British Museum szyr kéziratai között Markos müvei- nek fordításaival is találkozunk. Leggyakrabban a két első mű (De lege spirit., De his qui se putant ex operibus iustificari)

1 Hist. Ecet. XIV., 54 Migne CXLVI. col. 1256.

16*