Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
146 NITSCH ÁRPÁD JÁNOS. országról, mely osztályrészünk lesz Ö általa, kinek legszen- tebb neve mézédes, csengő, mint a kristály, szép mint a felkelő biborliajnal, — Jézus ! . . . Jeruzsálem falai felépülnek, maga Jézus építi. Szilár- dak, mint az acél, csillogók, mint az arany. A Salamon által épített templom helyén elefántcsontból készített trónus áll, mely ragyogásával a napot elhomályosítja, melynek dísze az ég minden csillaga, s mely trónuson Ö maga ül, az isteni Mester. Körül arany lanttal kezükben a megdicsőült angyalok állnak, zenéjük édes, szavuk csengő, daluk magasz- tos. A trónus elé mi, földi pályánkat győztesen végigfutott, Jézus vére által megváltott lelkek járulunk, ott közvetlen a Mester előtt leborúlunk, s ö maga felénk hajlik, soha el nem hervadó babérkoszorút tesz homlokunkra, mely babér egy vércseppből nőtt ki, mely ott a Kálvária hegyén ömlött ki miérettünk, s melyet mi gondosan ápolva, önmagunk- nak termesztettük a most már homlokunkat díszítő babért. S evvel megkezdtük az örökkévalóságot, megkezdtük, hogy soha be ne fejezzük, hanem élvezzük örökre ... És boldog- ságunk határtalan lesz, mert dalunk bele fog vegyülni a dicsőséges angyali karok dalába, e dal ép oly szép lesz, mint azoké, s csak egyet fog hirdetni, boldogságunkat, melylyel Istent imádjuk, melyben Jézust hívjuk, melylyel az ő fiai leszünk . . . »Szem nem látta, fül nem hallotta szívbe nem hatott az, mit Isten övéinek készített.« A költő szavaival zárom be munkámat : »Isten ! — Buzgón leomlom színed előtt, dicső ! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek útján, Merre erőim, s inaim vihetnek ! —« Győr. Nitsch Árpád János.
