Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
dicsőség és hódolat volt kísérőjük ; ők tehát csak a király- ságot illetőleg lehettek előképei, ö maga nem ilyen lesz. Királyi köntösét daróccal váltja föl, uralkodásra termett fejét nem fogja korona díszíteni . . . De papsága sem !esz olyan, minő az Aaroné és fiaié ; azok oly áldozatot mutatnak be, mely saját bűneikért sem elegendő, azok áldozata »esz- télén, múlandó, hiú«, mondja az apostol. A Megváltóé tiszta és nagy lesz. Nem önmagáért mutatja azt be, erre nincs szüksége ; de bemutatja az emberi nemért, melynek minden bűnét eltörli ez áldozat, mert ö »Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit.« Ezt mondják sz. Jusztin szavai is : »Emberré lett az Atya akarata szerint, azoknak üdve végett, kik hisz- nek benne ; magára vette, hogy semmibe vétessék és szén- vedjen, s így meghalván és föltámadván, legyőzze a halált.« Halál, lelkihalál volt az élet a Megváltó eljöveteléig, s azért kellett neki jönnie, azért kellett papnak lennie, hogy oly áldozatot mutasson be a megsértett Igazságnak, mely életet adjon, s letörje a halál bilincseit. A Megváltó próféta és törvényhozó. Természetes, ilyennek is kellett lennie. Papságával kapcsolatos prófétai munusa, királyságával a törvényhozói tiszt. Midőn Isten a Megváltót megígéri, midőn királyi, papi méltóságáról beszél, midőn őt, mint a nép üdvét írja le, ki után nemzetek vágyakoznak, egyúttal e két tisztségre is utal, próféta lesz és törvényhozó : »Prófétát támaszt neked a te Urad Istened, nemzetségedből és atyádfiai közül, mint engem ; öt hallgassad.« így szól Mózes népéhez, s erre vonatkozólag olvassuk szent Jánosnál : »Fülöp találkozók Natánaellel és mondá neki : Akiről Mózes írt a törvényben és a próféták, megtaláltuk . . .« — Ján. 1, 45. — Csak azért idéztem e szavakat, miként lássuk, hogy Mózes e szavai éltek a nép szívében, s a jövendő Megváltót úgy várták, mint prófétát, mert »így szólott az Űr nekünk.« — Ugyancsak Mózes könyvében olvassuk folytatólag : »Hozzád hasonló ,prófétát támasztok nekik ; és igéimet annak szájába adom, és megmondja nekik mind, ami- két én őneki parancsolok. Aki pedig az ő szavát, melyet nevem- ben szól, hallgatni nem akarja, én bosszúálló leszek.« — Deut. 130 NITSCH ÁRPÁD JÁNOS.
