Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

104

KITSCH ÁRPÁD JÁNOS.

Találunk az ó-szövetség könyveiben számos jövendő- lést, melyek a Megváltó eljövetelét átvitten hirdetik, midőn az Ő hivatásáról, működéséről, életéről beszélnek. Nagy számmal vannak ilyenek, mi mostan csak röviden akarunk velük foglalkozni. Azt azonban megjegyezhetjük, hogy Jézus életét figyelemmel kisérve, s visszapillantva a jővén- dőlésekre, önkénytelenül, Jézus életének majd minden főbb mozzanatánál fölkiáltunk : íme, hisz ez meg volt írva! Történhetik pedig ez különösen Jézus szenvedésénél és halálánál, hol minden mozzanat, az olajfák hegyétől a kál- váriáig szószerint benn foglaltatik a szentírásban és tökéle- tesen beteljesedett. így meg volt írva Judás árulása, tanít- ványainak hűtlensége, megostoroztatása, keresztrefeszítése ; pontosan meg volt jelölve, mint teszi őt az elvakúlt szén- vedély gúny tárggyá ; ecettel és epével fog étetni, kérész- tülszúratik, sőt még a harminc ezüst pénzt is előre jelezte, mint Krisztus vérdíját. Ezenkívül más jövendölések utaltak születésére, csodáira, szegénységére, dicsősége föltámadá- sára; ismét mások mint királyt, prófétát, törvényhozót, papot írták le. Mindezek pedig beteljesedtek a názárethi Jézusban.

Jézus.

Hallottam szép mesét, tündérkirályfiról, tündérkis- asszonyról. Szépsége, kelleme a tündér leánynak szájról- szájra járt, dalba fonta nevét kelet és nyugat, észak és dél gyermeke, és holdvilágos csendes estén pásztortűznél, szellős sátor alatt róla szólt a mese és a dal. Küzdelemre kelt hét hatalmas ország királyfia, hogy a tündérleány kezéért verse- nyezzenek; bús szívvel, csalódottan küldte valamennyit vissza a szépséges hajadon, nem, nem ezeket, mást, a leg- vitézebbet, a legszebbet, a legdelibbet várta ő, várta szerelmes szívvel, epedő ajakkal, indulattól hullámzó kebellel. Halljátok, mit suttog szerte a lebke esti szellő ? Tündérkirályfiról csodás dolgokat mond, hős tettekről regél, győzhetetlen karról, rettenthetetlen bátorságról. És vidékről vidékre terjed a