Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
AZ oltáriszentség az egyházi jogban. 611 maintzi érseknek — mint magánszemély azonban a pap felajánlhatja miséjét ezekért is, amint azt XIV. Benedek 17 56-ban a görög katholikus érsekek és püspökökhöz írt levele 23. §-ában kifejti. (Bullar. IV. k., 54. V. ö. Suarez : De cen- suris disp. IX.), sőt azok megtéréséért (nem keresztényeknél még más jó szándékra is), mondandó miséért stipendiumot is fogadhat el az Inquisitio 1565. júl. 12-iki decretuma szerint, ami által a IV. laterani zsinat 3. kánona a korszellemhez képest módosítva lett. Kivételkép megengedi az Egyház a publica applicatiót a más vallású élő uralkodóért (XIV. Bene- dek i. 1. 27. §.) holtakért azonban nem, amint azt XVI. Ger- gely 1542 febr. 13-án az augsburgi püspökhöz írt levelében nyomatékosan hangsúlyozza. Továbbá a nagypénteki csonka misében is imádkozik az Egyház úgy a más vallásuakért, mint az excommunikáltakért. Misézni lehet mindennap1 hajnaltól 1 2 délig. A privát- mise a laudes, a konvent-mise a tertia, azokon a napokon, mikor 2 konvent-misét kell tartani, a második a nona után mondandó. Minden pap naponként egyszer misézhet 3 kivéve 1 Nagy csütörtökön és Nagyszombaton azonban csak egy éne- kés, Nagypénteken egy csonka mise mondható és pedig csak a székes- és társas-egyházakban s a plébánia-templomban.- Karácsonykor egy énekes mise mondható éfj élkor. Telesphorus pápának az ál-izidori gyűjteményből Gratiánba került levele szerint : Nocte sancta Nativitatis D. S. missas celebrant presbyteri, reliquis vero temporibus missarum celebrationes ante horam diei 3 minime sunt celebrandae. 3 II. Sándor pápa : Sufficit sacerdoti unam in die una celebrare missam (Gratian III. r. I. dist. 53.). III. Ince : Sufficit sacerdoti semel in die unam missam celebrare (IX. Gergely Deer. III. k. 41. c. 3. fej.). III. Honorius : Cuilibet sacerdoti, quacunque dignitate praefulgeat, unam in die celebrare missam sufficiat (u. o. 12. fej.). Azonban III. Ince hozzáteszi: nisi causa necessitatis suadeat, amit már a Glossa tágan értelmezett, a szükségen kívül a hasznosságot is elegendő oknak tartván a kétszeri misézésre, de a praxis még tovább ment s nem a misét hallgató nép, hanem a miséző pap hasznát nézte (V. ö. Franz. 1. m. 73—77. old.). így olyan plébánosok, akiknek a plébániától távoleső másik templomot is kellett ellátniok, ott ünnep és vasárnap nem miséztettek más pap által, hogy ne kelljen annak stipendiumot adniok, hanem maguk miséztek még egyszer : ezt a huescai zsinat 39*
