Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból
596 DR. KMOSKÓ MIHÁLY. zója. E tan látszólag nagyon hasonlít az egyház mostani tanához, mely szerint az őrangyal az embert jóra buzdítjar az ördög pedig rosszra csábítja. De csak látszólag van ez így. Mert ha a 6. évroh) 2. fejezetét figyelmesen olvassuk, látni fogjuk, hogy az ayyskog t7;c Siy.uioavvtjq voltaké pen meg- felel a gratia excitans és illustrans fogalmának, a másik pedig a concupiscentia fogalmának, úgy hogy az ayysloq ríjg 7tu)v1]QÍag teljesen ugyanaz, amit a régi zsidók a ־צ ערה' sze- mélyesített alakja alatt értettek. Igaz ugyan, hogy a talmud ezen személyesített ד״הצי, illetve az alatta értett Sátánnak nem helyez szembe egy megfelelő jó angyalt, de ez a tan meg- lelhető a zsidó Testamentum duodecim patriarcharum c. igen régi apokryphben, amelynek egy helyén1 Juda azt az intelmét olvassuk : yvwxe ovv,... ovi 8vo rtvuara oxolcigovoi rtii aví^Qu17r(j) •ro T1!g áXtj&daq xal to rijg rrXáv/jg; az ember tehát két lélek befolyása alatt áll, az igazság és a tóvely szellemeinek befolyása alatt. Barnabás levelében is olvassuk, hogy 0801 8vo dolv 818axi!Q xal i^ovoíccg, /;' rs tov cpwrog xal )! tov fíxÓTOvq.1 2 Az egyik út tehát az (isteni) tan, a fény útja, a másik a szabadosság, a sötétség útja. A különbség a kettő között az, hogy az egyik élén állanak cpwrayutyol ayytkoi tov íhov, a fény angyalai, a másik élén állanak uyyú.oi tov Saram. Minthogy a Pastor szentkönyv számba ment, nem csoda, hogy ama tanát számos régi egyházi író magáévá tette,3־ sehol azonban oly nagy jelentőségre nem tudott szert tenni, mint egy régi szyr írónál Aphraatesnél, akinek anthropo- logikus és charitologikus tana jó nagy részben a Pastor idézett helyeire vezethető vissza.4 1 Testam. Judae 4, 20. Ez a hely az oxfordi kéziratban hiányzik (Kautzsch i. m. II, 476. 1.) 2 Ep. Barn. 18,1, 2. Funk, Patres Apostolid I, 90. 1. 3 Origenes, De principiis III, 2,4; In Lucam Eomilia 12. és 35. Gregorius Nyssenus De vita Mosis (Op. ed. Par. I, 194). Cassianus Collat. VIII, 17. V. ö. Funk i. m. 489. 1. 4 Különös, hogy ezt eddig senki sem vette észre azok között, akik Aphraates műveivel foglalkoztak. Forget, De vita et scriptis
