Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ.

587

tétes gonosz hajlammal szembeállítja a zsidóság a jó jesert, mely azonban távolról sem játszik oly nagy szerepet a zsidó theológiában mint az eló'bbi, sőt annak későbbi és analógiára épített, szinte tudományos spekuláción alapuló eredete kitűnik onnan, hogy a rossz jeser a Talmudban háromféle értelemben fordul elő:

1. Jelenti az ember érzéki képességét, önfentartási ösztönét, mely értelemben erkölcsileg teljesen közömbös, sem nem jó, sem nem rossz.

2. Jelenti az érzékiséget, a concupiscentia mala-1, mely, mint ilyen, erkölcsi értelemben rossz.

3. Személyesítve jelenti magát a gonosz szellemet, mely mintegy beleavatkozva az ember sorsába, őt Istennel szembe akarja helyezni, az erény útjától elvonni és rosszra csábítani.

A rossz jeser különböző jelentéseinek bizonyítékáiíl elég néhány idézet. A zsidó Midras-irodalom legrégibb tér- mékeinek egyikében, a Beresith-rabba-ban olvassuk, hogy R. Nahmán bar Samuel szerint G-en. 1,31 azon szavai, hogy látta Isten mindazt, amit teremtett és ez jó vala, a jó és rossz jeserre vonatkoznak. Furcsa! אהמתא, kiált fel az író ehhez a sajátszerű exegezishez. Igen ám, úgymond, de ha a rossz jeser nem volna, akkor az ember nem építene házat és nem venne feleségét és nem nemzene és sem nem adna, sem nem venne.1 E helyen tehát a ros-sz jeser meg- felel körülbelül az egoizmus fogalmának; ha a kellő korlá- tok között mozog, erkölcsileg jó. Ebben az értelemben világos, hogy a jó jeser nem állítható szembe a rosszal.

Egyes helyeken a ר״הצי egyszerűen rossz, bűnös érzéki- séget jelent. Sota 8a azt halljuk, hogy Rabba szerint ןיא רצי ערה טלוש אלא יאמב ויניעש תואור »a rossz jeser csak a fölött bir hatalommal, amit szemei látnak«, természetesen; mert ignoti nulla cupido; az érzéki észrevevés és a concu- piscentia kölcsönös viszonya e helyen egészen helyesen meg van határozva. — Bába b. 58a következő elbeszélés olvasג Par. IX., n. 9.