Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból
578 DR. KMOSKÓ MIHÁLY. in nationibus «= in natis eius, a mint a latin fordításnak megfelelő görög szövegből következtetni lehet, mely való- szinűleg y.cd elg rag yevedig avrov szavakat tartalmazta, más szavakkal a halál Ádám bűnének következménye. Amint vétkezett, úgymond szerzőnk, úgy vétkeznek összes utódai, ki nem véve a zsidókat sem, és pedig azért nem, mivel non abstulisti db eis cor malignum ut faceret lex tua in eis fructum. Cor enim malignum baiulans primus Adam trans- gressus et victus est, sed et omnes, qui de eo nati surit.1 E szavak élénk világot vetnek Pseudoesdras felfogására az első ember bűnének okát illetőleg. Ádám szerinte már a bűnre való hajlammal volt teremtve és ez tette neki lehevan írva, miként pillantotta meg a mű hőse, Henoch, a paradicsomot a harmadik éghen, amint ott járt (Das slavische Henochbuch, Bon- wetsch fordításában kiadva az Abhandlungen der le. Ges. der Wissensch, zu Göttingen, Berlin, 189G. 12. 1.). A szyr Baruchapolypsis egy helye (4, 2—4) ugyancsak az égi paradicsomra vonatkozik ; Charles szerint azonban e hely későbbi betoldás (The Apocalypse of Baruch London, 1896. 6. 1.). Irenaeus arra a kérdésre, hol volt az első ember elhe- lyezve, azt válaszolja: in paradiso ... et inde protectus est in hunc mundum non obediens ; hogy pedig a paradicsomot nem ezen a földön képzelte, mutatja ugyanezen hely folytatása ; mert szerinte az igazak, akiknek »lelkűk« van, és sz. Pál is ugyanoda vitettek (Haer. V, 5, 1., Harvey II, 331). Ugyancsak Irenaeus szerint az Ophiták azt tanították, hogy Ádám és Éva a paradicsomból taszíttattak le e világba Jaldabaotb által, akinek parancsát megszegték. (Haer. I, 28,4., Harvey I, 234.). Valentinus pedig, szintén őszerinte, hét értelmi égről beszélt (septem caeli intellectuales), amelyek mind hét angyalok ; a paradicsom, mely a harmadik ég fölött van, virtus sít Archangelus quartus, cum quo conversatus sit Adam (Haer. I. 19., Harvey I, 45. kövv.). Kuriózum kedvéért megemlítem, hogy Irenaeus tudós kiadója, Harvey, Valentin ama tanát zsidó, kabbalisztikus tanokra vezette vissza ; nevezetesen hivatkozott egy ןלמע ךלמה című műre; Bloch szerint (Geschichte der Entwicklung der Kabbala, Trier, 1894. 67. 1., különlenyomat a Winter és Wünsche-féle zsidó irodalom- történetből) azon mű szerzője Ja‘kob Elchanan, aki 1650 körül élt. Ugyanezen joggal Virgilius Aeneisét a Felszabadított Jeruzsálemből lehetne magyarázni. — A későbbi zsidóság hasonnemű tanaitól Eisen- menger nyújt felvilágosítást. (Entdecktes Judenthum, Königsberg, 1711. 2. kötet 296. kövv. 1.). 1 I V. Ezdrás 3, 21.
