Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

507

igaz és való volna, úgy Káldi 1611-ben már ismét Becsben tartózkodott volna. Az említett vaskos kötet első beszédé- nek homlokára ugyanis ezt írta a szerző: »Exhortatio 1-a

6. Junii 1611.« Ám az, aki csak felületesen is, néhány pil- lanatra, beletekint ebbe a hatalmas, 151 exhortatióból össze- rótt kötetbe, tüstént meggyőződhetik arról, hogy ezen beszédeit Káldi nem az akadémiai ifjúsághoz intézte, hanem igenis a rendi növendékekhez, mert ezen beszédeknek lényege nem más, mint — hogy Káldinak saját szavaival éljek — »summarium earum constitutionum, quae ad spi- ritualem nostrorum institutionem pertinent et ab omnibus nobis observandae sunt.«

Meg azután ama körülmény is, hogy Káldi György 1611. évi június hó 6-ikától 1618. évi március 4.-ig, tehát nem teljesen két év alatt 134 beszédet mondott el, szintén csak azt bizonyítja, hogy ő ezen latin nyelvű exhortatiókat növendékeihez, a rendi noviciusokhoz intézte.

Ha ez tényleg így történt, úgy Káldit rendjének kor- mánya 1613. év március 4־ike táján mentette fel a növi- ciusmesteri hivataltól. A 134. beszéd elejére ugyanis ez van feljegyezve: »4. Martii 1613.« A 135-ikre pedig ezt írta: »N. B. Nihil horum dictum usque ad finem.« Tehát a szerző az utolsó 17 darab, már előre kidolgozott beszédét már nem mondhatta el tanítványainak, mert ekkor elől- járói már más működési teret jelöltek ki számára.

Ezután juthatott rendjének gráci, majd bécsi házába. Közben, 1612 május 27-én letette Becsben negyedik szer- zetesi fogadalmát.1

Ily sok fáradságos költözés és sanyarú hányattatás sem csökkentette Káldi munkakedvét. Hazája iránt táplált szeretető és a katholikus vallás iránt érzett lelkesedése arra ösztönözte, hogy köteles dolgai mellett a magyar irodalmat is szolgálja magyar egyházi beszédek készítése által. Vasár- napi beszédeihez írt ajánló levelében mondja: »Külömb1 M. Tanner: S. J. Apóst, imitatrix, pg. G44. — Alegambe: i. m. p. 156.