Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

501

latomat, hogy a’ mivel éltemben, harmincz-négy esztendőtül- fogva, együtt-is, másutt-is prédikálván, oktattam a Híveket, azt írásban foglalnám.«1

Ezt az ajánló levelet és elöljáró szót pedig Káldi vagy 1631-ben írta, akkor t. i., mikor prédikációit bírálat céljából s az »imprimatur« megnyerése végett az egyházi hatósághoz és rendi elöljáróihoz benyújtotta, vagyis 1629-ben. Ha az első esetet fogadjuk el, úgy Káldi az 1597. észtén- dobén már szónokolt; ha pedig a másodikat, úgy akkor meg már 1595-ben is prédikált. A Jézus társasága tagjává pedig, mint az imént láttuk, csak 1598-ban lett. Nyilván- valónak látszik tehát, ha nem is bizonyosnak, hogy már miséspap volt akkor, mikor szerzetbe lépett.

Midőn Káldi jezsuitává lett, lelke sugallatát követte s meggyőződése szavára hallgatott. A lelkes fiatal pap belátta, hogy magyar hazájának és első sorban a mélyen sújtott s letiprott katholikus egyháznak mint a Jézus tár- sasága tagja használhat legtöbbet. Ezt a meggyőződését maga is említi: »Tudom és vallom, hogy nálunk nélkül- is sok helyen meg-maradott ekkédik a Keresztyén hit, és ez-uton is meg-maradhat; mert mi kevesen vagyunk, és nem igen régiek: de, mivelhogy az Isten, külömb időkben, külömb eszközökkel szokott élni, e’ mostani nyo- morult időben, melyben a’ Tévelygések ugyan el-áradtak, a’ több Egyházi rendek-között, a’ mi kichiny Szerzetünk- béliekkel-is óltalmaztatta a’ Híveket, és hasznosan szolgál- tatott vélek; a’ mint a’ Hívek mindenütt örömest meg- vallják és köszönik.«2

S a katholikus ügy támogatására és a római egyház védelmére abban az időben csakugyan a Jézus társasága volt a leghivatottabb. Főleg nálunk.

Mint Pázmány korának jeles történetírója mondja,3 abban az időben a magyar katholikus egyház a hanyatlás mindennemű jeleit magán hordta. Hívei folyton és roha1 Elő-járo beszéd, YI. o.

2 Husvét utáni II. vas. III. besz. II. r.

3 Franki: Pázmány Péter és kora, I. 38.