Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
A PÁPA SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 491 és független a szomszédos államoktól (Maryland, Virginia), önálló törvényhozó testülettel (három ember: commissioners) bir, de nincsen sem parlamentje, sem községtanácsa.1 Ezek volnának az eddig magánvéleményként felmerült megoldási tervezetek, de lehetséges, hogy a fantázia és a jogászi reflexio még szaporítani fogja idővel a lehetséges tervezetek számát. Fog-e tényleg és mikor ezen módozatok egyike szerint, tehát kölcsönös megegyezéssel, kibékülés történni a pápa és az olász király között, az olyan kérdés, amelyre biztos választ adni nem lehet. Az olasz kormány egyoldalulag szeretne a jelenlegi ellenséges helyzetnek véget vetni úgy, hogy a pápát a nemzetközi jog elmélete ('Fierantoni, Esperson stb.j és gyakorlata (Hága, Christiania) terén mindinkább háttérbe szorítsa és megadásra, a garancia-törvény elfogadására kényszerítse. Ilyen álláspontot katholikus embernek elfoglalnia tiltva van. Greremia Bonomelli cremonai püspök munkájáts XIII. Leó pápa 1889. évben az index-re tette azért, mert abban azt ajánlotta, hogy a pápa ismerje el a bevégzett tényeket (1870). Hasonló sorsban részesült Luigi Tosti 0. S. B. műve is. A két szerző a pápa parancsára visszavonta állításit. XIII. Leo pápa még 1882. évi allocutio-jában kijelen- tette, hogy ilyen egyoldalú megoldás soha szóba nem jöhet: »Soha sem jön el az a nap, amelyen a pápa elfogadja azon lealázó megoldást, amely minden tiltakozása ellenére más akaratának vesse őt alá.« 1 * 3 Nincs más mód tehát a római kérdés megoldására, mint a kölcsönös megegyezés. A pápáknak hatalmas eszközük van kezükben a kölcsö- nős megegyezés művének siettetésére abban, hogy az olasz- országi katholikusokra kötelezőleg előírják még mindig a 1 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 437. 1. a G. Bonomelli, Roma e 1’ Italia e la realtá déllé cose; pensieri di un prelato italiano. (Most is még indexen van.) 3 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 426. 1.
