Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
ságnak a világ összes katholikusai által megkövetelt, sőt nem katholikus vallású jogtudósok által1 is az összes államok katholikus polgárainak érdekében sürgetett függetlensége előre kizárja azon megoldási módot, hogy a pápa helyezned- jók teljesen a garancia-törvénynek alapjára és tekintse magát kivételes közjogi állású olasz alattvalónak. Ha még a mai olasz államférfiak úgy magyaráznák a garancia-törvényt, mint annak szövege szól és a kartársak (Visconti-Venosta, Brunialti, Bonghi) értelmezték, és amint most is a nemzet- közjogászok tekintélyes csoportja (fent III. 2. C. csoport: Compar ez-Phillimore, Pradier-Fődére, Bonfils-Fauchille, Hol- tzendorff\ Liszt, Heilborn) érti, t. i. hogy a pápának nem csupán kivételes közjogi (olasz államjogi), hanem kivételes nemzetközi-jogi állása is van 1870. év óta,2 a hatalmaknak a Visconti-Venosta-jegyzék tudomásul vétele és a pápai köve- tek diplomáciai jellegének a gyakorlatban való elismerése folytán: akkor a pápa még előbb belényugodhatnék a jelenlegi helyzetbe. De a garancia-törvénynek az olasz kormányoknak 30 éves hermeneutika szerinti értelmezése mellett nem képzelhető, hogy a pápa még arról is lemond- jón, amit a nemzetközi jog elméletének harcosai közül a legtekintélyesebbek a pápaságnak még mindig vindikálnak. A pápa egyóldalúlag csakis úgy szüntethetné meg a jelenlegi helyzetet, ha Rómát elhagyná. 486 DR. HANUY FERENC. 1 Jónak látom újból idézni P. Heilborn szavait: »Die katholi- sehen Staaten und die Staaten mit katholischer Bevölkerung haben Anspruch darauf, dass Italien die Unabhängigkeit und Freiheit des Papstes für seine Person, im Verkehr mit ihnen und bei Ausübung seines geistlichen Amtes anerkenne und achte.» (Völkerrecht. Holtzen- dor ff-Kohler, Encyklopädie der Rechtwissenschaft. Berlin 1904, II. köt. 1035.1.) a Láttuk fentebb, hogy a katholikus felfogás szerint a pápaság már önmagában és évezredes történeti jogon bir nemzetközi-jogi jelentőségű állással (Lásd fent: III. 2. D. csoport.); ezen felfogás alapossága és nem a puszta szimpátia müve az, hogy az 1870. évi olasz államférfiak a pápa állását garantálni voltak kénytelenek és a nemzetközi-jogi Írók a törvényt nem csupán belső közjogi törvény- nek jelentik.
