Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

44

DR. HÍM ANTAL.

közállapotot. A másik és talán nagyobb baj az volt, hogy a vallásos élet újra hanyatlásnak indult, s ennek nyomá- ban bűnös visszaélések ütötték fel fejüket. Minden háború többó-kevésbbé az erkölcsi érzet megfogyatkozásával jár. Palesztina pedig ebben az időben színhelye a Perzsia és Egiptom között dúló háborúnak. Könnyen érthető tehát, hogy a háború nyomasztó következményei elsősorban a zsidókra nehezültek. Földjeik parlagon hevertek, az is a amit megműveltek, vagy a szárazság vagy az ellenség vagy az átvonuló csapatok pusztítása miatt nem hozta meg gyű- mölcsét. Ily körülmények között kétszeresen sújtotta őket a perzsa király részére beszolgáltatandó hűbéradó, melyhez hozzájárultak még azok az illetmények, melyekkel a nép az ország ólén álló perzsa kormányzónak tartozott. A szegény- sóg oly nagy volt, hogy nem ment ritkaság számba, ha valaki ingatlan vagyonát elzálogosította, vagy gyermekeit rabszolga gyanánt eladta (Neh. 5., 2. kk.). De a szegénység nem járt egyedül; visszaéléseket vont maga után. Az isten- tiszteletre kiszabott adományok nem folytak be; a papok- nak járó tizedeket nem adták meg, minek következtében a leviták közül többen ott hagyván a templomi szolgálatot, megszöktek (Neh. 13., 10.); a legnagyobb mérvű uzsora is szípolyozta az amúgy is koldússá lett népet (Neh. 5. fej.). A viszonyok rosszabbulásán a papság is közreműködött. Eliasib, a főpap az ammoníta Tóbiásra bízta a szent, edé- nyék, tömjén, olaj s egyéb szükséges egyházi készletek őri- zetét s e végből helyet adott neki a templom tornácaiban (Neh. 13., 7.), holott idegennek a templom udvarára sem volt szabad belépnie. Az istentisztelet semmibe vevése maga után vonta a szabhat megszentségtelenítését: a nép szolgai munkát végzett rajta (Neh. 13., 15.) s a megtelő- pedett tírusi kereskedők akadály nélkül árulták szombaton a halat s egyéb áruikat (Neh. 13., 16.). Mindez nem kerülte el Nehemiás figyelmét. Habozás nélkül fog a bajok orvos- lásához. A szűkölködő népen azzal iparkodik segíteni, hogy az őt illető szolgálmányokról lemond, sőt az elüljárókat sajátjából fizeti s az idegen nemzetekből jövő látogatókat