Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
41 Az utolsó (11.) nézet szerint Malakiás valamivel Kehe- miás után jövendölt. Bizonyítja a) az, hogy Nehemiás könyve nem említi Malakiást, holott ez utóbbi is minden erejéből fáradozott a visszaélések megszüntetésén. Ezt másképen megmagyarázni nem lehet, csak annak föltevésével, hogy nem egy időben működtek. h) Nehemiás felemlíti, hogy Jeruzsálem falai szét- hányattak és kapui megégettettek (Neh. 1., 3.), amikről Malakiás nem beszól; viszont Malakiás említést tesz a tér- móketlenségről, mely a zsidókat sújtotta (3., 9—11.), amit meg Nehemiás nem említ. c) Malakiásból az tűnik ki, hogy a fogság már régen elmúlt, mert nem is említi; a templomot már befejezték s a papságot a dölyf és kapzsiság kerítette hatalmába (1., 6—2., 9.; 3., 3. k.); az új Jeruzsálem meglehetősen rende- zett viszonyok között ól, de a buzgalom, mely a fogság után virágzott, már eltűnt és helyébe a közömbösség lépett. Ez a nézet sem bir kifogástalan érvekkel. Mert hogy Nehemiás könyve nem említi Malakiást, annak oka nem az, hogy különböző időben éltek, hanem lehet egyszerűen az, hogy Nehemiás főkópen azokat a dolgokat írta le könyvé- ben, melyeket ő végzett, második tartózkodásáról Jeruzsá- lemben pedig oly rövid (Neh. 13., 7—31.) tudósítást közöl, hogy nem lehet csodálkozni rajta, ha midőn a fontosabb eseményeknek velejét közli, nem említi Malakiást,1 és hall- gatással mellőzi a terméketlenséget. Malakiás pedig nem szól Jeruzsálem falainak elpusztításáról, a kapuk felégetésé- ről, mivel mindez már helyre lehetett állítva fellépésekor, különben sem tartozott ez jövendölésének tárgyához. A c) alatt felhozott érv pedig csak azt bizonyítja, hogy Malakiás a fogság után jövendölt. Ez kétségtelen; hogy azonban Nehemiás utáni időre utalna, ehhez szó fér, mivel Nehemiás működésének második felére ép oly joggal lehet követkéz- tetni belőle. MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 1 Knabenbauer i. m. 414. 1.
