Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból

414

DE. HANUY FERENC.

meny útján és még így is csak »precarie« volna biztosít- ható. És ebből következik az is, hogy a pápához hű katholikusok is kötelesek ezen álláspontra helyezkedni, amint azt a pápák, mint látni fogjuk, ismételten kimondották: legutóbb X. Plus pápa a keresztény demokráciáról (»Ordi- namento fondamentale deli’ azione popolare cristiana«) kiadott motu-proprio-jában.

így tekintve a dolgokat helyezhető igazi megvilágo- sításba a római kérdés, a Szentatyának jogi helyzete az olasz királysággal és a többi szuverénekkel főleg a katholikus szuverénekkel szemben.

A római pápának ezen helyzetét, mint a garancia-tőr- vény szakaszai és a fennálló gyakorlat szabályai szerint fenn- álló tényt részletesen ismertetni tanulságos dolog, de még hasznosabb, ha ezen ismertetés a jog általános elveinek és a nemzetközi jog ma elfogadott tételeinek világításánál történik. Ezt fogom megkísérelni az alábbiakban.

I.

Róma elfoglalása (1870. szeptember 20.) és az ezután pár nappal a római népnél provokált népszavazás (plebiscito del 2. ottobre 1870) alapján Róma városnak és a római tartományoknak az olasz királyságba való bekebelezését kimondó királyi rendelet (decreto 9. ottobre 1870) azon tények, amelyek miatt a pápa világi szuverénsóge kérdésessé vált. Hogy 1870. év előtti időkben a pápát a politikai és nemzetközjogi értelemben vett teljes és valódi, világi szuve- rénség illette meg, ezt a tudományos világban mindenki elismeri. Az 1870. évben történt említett két tény óta azon- ban a tudományos világban a pápa szuverénsége tekinteté- ben szakadás állott be.

A római pápák (IX. Pius, XIII. Leo, X. Pius) és az ő álláspontjukat követő tudósok a pápa szuverénségének további változatlan fennállását vallják, mondván, hogy a pápai szuverén jogok, tehát államfői jogok, gyakorlásában 1870. év óta beállott részleges szünetelés ezen jogoknak és a világi szuverénségnck megszűnését nem idézte elő, főleg,