Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Kovács Rezső: Sz. Péter Rómában
SZ. PÉTER RÓMÁBAN. 405 Az »új tübingai iskola« szellemében működő Eenan elismeri, hogy sz. Péter és sz. Pál példás egyetértésben s baráti viszonyban éltek, mert ők felülemelkedtek magas szellemüknél fogva a pártviszályokon. Elismeri, hogy mind- ketten Rómában szenvedtek vértanúságot, mivel e város állandó székhelye volt a zsidó-keresztényeknek (Antikrist p. 186). Renan tehát a Klementinákat az ebionita tanok gazdag tárházának tekinti, mely hamisan tünteti fel a kor- viszonyokat. . Sz. Péterre vonatkozó összes adatait kevésre becsli, mivel az ebioníták által átdolgozott szövegnek tekinti. Sz. Pál ellen intézett gúnyiratnak tartja a Klementi- nákat sz. Péter hívei az ebioniták részéről. Végeredményül tehát Renan is felállította a petrinizmus harcát a paulinizmussal. Ha azonban oly gyanúsnak tűnik fel a Klementinák hitelessége s oly célzatosnák látszik iránya, miért méltatja az »új tübingai iskola« oly nagy figyelemre s miért állítja szembe ez alapon egymással az apostolfejedelmeket ? Mi által bizonyítható be, hogy sz. Péter az ebioníták feje volt! Sz. Pál a büszke patricius képmutató vagy az összes eret- nekségek személyesítője mily módon lehetett? Versenyzett egymással a két nagy apostol az egyház elveinek terjesz- tésében. Sz. Pál más által épített alapon halad római leve- lének egyik kifejezése szerint. Mivel azonban a zsidókat zendülés miatt Claudius császár parancsára kiűzték Rómá- ból, a visszamaradt zsidó-keresztények, az ú. n. ebioníták között az alapot nem más, mint sz. Péter fektette le s így vele egyértelmüleg működik apostoltársa, t. i. ugyanazon alapon. Sz. Márk evangéliumának tartalma tárja fel előttünk sz. Péter hittérítői beszédeinek erejét. Ily állásponton különösnek tartható sz. Pál eljárása is, ki Kr. u. 62-ben a rómaiakhoz intézett levélben meg sem említi az egyházalapítót s megfeledkezett arról az apostolról, kit Antiochiában külön látogatással tüntetett ki az apostolok között s mesterének választott. Sz. Péter látszó- lagos mellőzése semmi különös fontossággal nem bir élőt- tünk. Sz. Pál nem neheztelhetett sz. Péterre, mivel Renan szerint is »a pártok felett állottak«. Sz. Pál egykönnyen
