Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Kovács Rezső: Sz. Péter Rómában
SZ. PÉTER RÓMÁBAN. 403 ződjék. Palesztinába indult. Az úton előforduló akadályok miatt midőn Antiochiában kiszállt, isteni gondviselés foly- tán megismerkedett Barnabás apostollal. Szive annyira vonzódott a nagy apostolhoz, hogy később saját élete koc- káztatásával mentette meg az életveszélyből, midőn t. i. titkon Caesarián keresztül Palesztinába kísérte. Őt követé mindenütt, midőn a nagy »bölcs« Jézus Krisztus kereszt- haláláról értesült. Ott találta sz. Pétert, ki akkor készült azon három napi vitára, melyben Simon mágusnak tévtanait a bibliából felhozott nehézségekkel együtt megfejtette s felette győzelmet aratott. A sokaság azután Pétert követé s az elhagyott magus csúfos kudarca után Tyrusba lopod- zott. Mivel itt is félrevezető a népet, sz. Péter ismét le- álcázta átkos működését, melyet csodás erővel akart Simon biztosítani. Sz. Péter kíséretében ezen vitatkozásnál mindig ott találjuk az ifjú Kelement, ki ez időben meg is keresztelkedett. A művelt ifjú tehát saját füleivel győződött meg a keresztény tanok magasztos erejéről, a nagy apostol iránt viseltetett szereteténél csak vallásos hite volt nagyobb. Kern is akart, sőt nem is tudott még Péter határozott fel- szólítására sem távozni köréből. Gyönyörű epizód szakítja meg itt az elbeszélés menetét, midőn az elveszettnek hitt anyát fia karjaiba, testvért testvérei s apát családja körébe vezeti az isteni gondviselés folytán sz. Péter apostol. Kelement, bár övéi viszontlátása nagyon meghatotta, előbbi elhatározásában meg nem ingatta. Távozni engedte őket a Tiberiustól kapott dúsgazdag tartományba. Ő maga pedig sz. Péter oldalánál visszamaradt, kit vándorútjában folyton követett s szinte jobb keze lett az apostolnak. Majd Rómába ment a nagy apostol (Epitome de gestis S. Petri CXLIY. c.) s itt, mint egy második Mózes útódjává Kele- ment választván, búcsúbeszédében inti, hogy részletesen írja meg, amit oly lelkesen hallgatott s aminek útjaiban tanúja volt, Jakab jeruzsálemi püspöknek, a püspökök püs- pökének. Mint a levél végén felszólítás alakjában olvasható, ezen körülmény szolgált a Klementinák megírására indokul. íme, előttünk a Klementinák tartalmának vázlata, 26*
