Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Kovács Rezső: Sz. Péter Rómában
400 KOVÁCS REZSŐ. Caius, a második században élt presbyter nyilatkozata következő: »Ego inquit habeo trophea apostolorum, quae ostendam. Si enim procedas via regali, quae ad Vaticanum ducit aut via Ostiensi invenies trophea defixa, quibus ex utraque parte constitutis Romana communiter Ecclesia. Paulus quidem Romae capite truncatus, Petrus vero cruci suffixus fuisse, eodem regnante tradentur. Quam quidem narrationem abunde confirmat. Petri Paulique nomine insig- nita monumenta, quae in urbis Romae colmetoriis visuntur«. (Euseb. Hist. Exci. 1. II. c. 23). Ha ezen adatok bemutatásával a hagyományra támasz- kodé ellenfeleink véleményét megcáfoltuk, igen érdekes vizsgálat elé nézünk, amidőn megismerkedünk a III. cső- portot alkotó ú. n.: »új tübingai iskola« tagjainak véle- menyével, mely bizonyos kétes értékű műre — a Klemen- tinákra — való hivatkozással tagadja sz. Péter római útját. Mielőtt e kérdésre vonatkozólag, hogy t. i.: volt-e sz. Péter Rómában, megismernénk a tübingaiak véleményét, a vezéreszmék feltüntetése célszerű, amelyek okozói voltak a theologia mezejére is átcsapott racionalista áramlatnak. Zászlóvivői a XVIII. század végén s a XIX. század első felében a tübingai egyetem volt, illetőleg protestáns tanáraiból alakult »új tübingai iskola« volt. A zászlóvivők kidőltével az iskola, ha e minőségben meg is szűnt, töredéke ma is fennáll s káros befolyása észlelhető. Az »új tübingai iskola« megalapítójának Baur tanárt tartja a közvélemény. Midőn működni kezdett, rögtön a XVI. század protestáns német túdósai példájára mindenütt oly téves tanokat erősítgetett, melyek azoknál célszerű mód- szereknek bizonyultak a pápa (szerintük Antikrisztus) sze- mélye s rendeletéinek foganatosítása ellen. Ily tanokkal iparkodtak u. i. másokban is fölkelteni s szítani azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, mely saját lelkűkben indító okul szolgált föllépésükre a támadások mezején s egészen beárnyékozza irodalmi működésüket. Természetesen még tovább fejték ki működésük által az »iskola« követői a tanokat, melyek által már nem csak az egyház főségét,
