Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE, 37 sem helyezni, mert N. Sándor idejében a zsidóknak már nem volt prófétájuk,1 s a próféták könyveinek összegyűjté- sét, melyet kétségkívül a fogság vége felé vagy kevéssel utána kezdtek meg, Nehemiás befejezte.1 2 3 Sokkal fontosabbak a 7., 8., 9., 10., 11. alatt felsorolt vélemények, azért ezekkel egyenkint és részletesen kell foglalkoznunk. Schegg szerint (7. sz.) Malakiás akkor jövendölt, mikor Ezdrás és Nehemiás együtt működtek a felbomlásnak indult viszonyok megjavításán. Mert: a) A nép panaszából, melyet Malakiásnál olvasunk {3., 14. 15.), az tűnik ki, hogy helyzete és állapota nagyon siralmas. De ugyanez a körülmény indította Nehemiást is arra, hogy övéinek segítségére Jeruzsálembe menjen (Nehe- miás 1., 3.). b) Az országot éhínség nyomja (Mai. 3., 9.) bünte- fésül, mivel a nép a köteles tizedek és zsengék beszolgál- tatását elhanyagolta. Ugyanerről a nagy szükségről meg- emlékezik Nehemiás is (5., 1—4.). c) Nehemiásnak azt vetik szemére ellenségei, hogy a próféták által felbujtogatja a népet (Neh. 6., 7.), amely vádra Malakiással való összeköttetése szolgáltathatott okot. d) Mikor a nép Ezdrás és Nehemiás alatt a felújított sátorok ünnepe, a törvény felolvasása s vétkeinek beisme- rése után fogadalmat tett, hogy Isten törvényében fog járni s mindattól tartózkodni fog, miket Isten tilt (Neh. 10., 30—40.), ez a fogadalom azon visszaélések kerülésére vonat- kozik, melyeket Malakiás ostoroz. Tehát Malakiás rossza- lása és a nép fogadalma teljesen fedik egymást. 1 Ez egyetemes hagyományt, mely ellen semmi alapos ok fel nem hozható, fejezi ki a Szeder Ólam Rabba c. 20. és a Szeder Ólam Szuta a következő szavakkal: »És meghalt Aggeus, Zakariás és Malakiás. Abban az időben (t. i. a médek uralmának 18. évében) megszűntek jövendölni Israelröl«. L. Meyer, Adnot. in Seder Olam cit. c. XX. p. 1085. 3 Loisy, Histoire du canon de l’ancien testament. Paris. 1890. 53. 1.
