Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
342 DR. HÍM AKTÁL. Umbreit, Keil, Quandt szerint Isten országát jelenti, mely az egész világon el fog terjedni. Azonban a szövegnek minden képletes értelmezése helytelen, tehát elvetendő. Kiviláglik ez azokból a szavak- ból, melyeket a próféta használ s melyek az egész Szent- írásban csak valódi áldozatra vonatkoznak. A nägäs igéről az imént volt szó. Ugyancsak valóságos áldozatot jelent a mincha szó. Nem is fordul elő a Szentírásban képletes értelemmel. Ezenfelül ahol a Szentírás képletesen vett áldozatról beszél, mindenkor oly kifejezéseket használ, melyek kétségtelenné teszik a képletes jelentést. így beszél igazság áldozatáról (50. [51.] zs. 21.), dicséret áldozatáról (49. [50.] zs. 14. 23.) stb. Ha tehát itt egyszerűen csak minchát említ, akkor bizonyos, hogy nem képletes, hanem valóságos áldozatra érti. Az ellentét is, melyet a próféta felállít, a valóságos áldozat mellett bizonyít. Malakiás azt mondja, hogy a papok megvetik Isten nevét (6. v.), de a pogányok áldozata dicsőíteni fogja. Ámde a zsidó papság külső, valódi áldozat körül tanúsított hanyagságával vetette meg őt (7. 8. v.), tehát Isten dicsőségének is külső, való- ságos áldozat bemutatásából kell származnia. Továbbá azt mondja az Úr (10. v.), hogy az áldozatot nem fogadja el a papok kezéből. Hogy itt valóságos áldozatról van szó, senki sem tagadja. De a következő (11. v.) versben azt mondja, hogy a most meglevő áldozat helyét egy másik, új áldozat fogja elfoglalni. Hogy ennek újnak kell lennie, bizonyítja az, hogy különben nem azt mondta volna Isten: az aján- déTcot nem veszem el fezeitekből, hanem hogy azt meg fogja tisztítani. Ha tehát az az áldozat, mely a meglevőknek helyébe lép, új, akkoi az nem lehet szellemi áldozat, hanem valóságosnak kell lennie, következőleg nem lehet imádság, erény stb., mivel ezek megvoltak mindig a zsidóknál s nem voltak új dolgok. Végül valóságos áldozat mellett bizonyít a papság között vont ellentét. Malakiás szembe állítja a meglevő zsidó papsággal az új papságot, mely amannak helyét foglalja el. Hogy itt a papokról beszól egyedül s nem a népről is, világosan mutatja az 1, 6. és 2, 1.: És
