Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

sz. Jeromos is magáévá tette,1 s még a későbbi időben is többen csatlakoztak hozzá.1 2

Azonban noha ez a nézet nem múlta idejét, mint az előbbi, s nagy tekintélyű férfiakat számíthat védelmezői közé, mi mégis azt hisszük, hogy Ezdrás és Malakiás nem egy és ugyanaz a személy. Az ellenkező érvek nem bírnak annyira meggyőzni, hogy álláspontunk feladására bírjanak.

a) Mondják, hogy Mai. 2, 11. és Ezdr. 1, 10, 2. ugyan- azokról a dolgokról beszél: mindkettő rosszalja, hogy a törvényt megvetik, az istentiszteletet elhanyagolják, s kikel az idegenekkel kötött házasságok ellen.3 Ez a hasonlóság mutatja, hogy Ezdrás és Malakiás egy személy.

Erre az érvre megfelelt már Abarbanel,4 mikor azt a kérdést veti ellen, hogy miért ne beszélhetne egy tárgyról két különböző személy? Hol van itt oly kényszerítő ok, mely a tartalom azonosságából a szerzők azonosságára készt következtetést vonni? És ha szabály az, hogy az egyforma tartalom egy szerzőre vall, akkor épp oly szabálynak kell lennie ellentétének is, vagyis annak, hogy ahol a tartalom különböző, ott egy szerzőt keresni nem lehet. Mivel tehát oly dolgok is előfordulnak Malakiásnál, melyeket Ezdrás könyvében hiában keresünk, és viszont mivel Ezdrás több oly dologról beszél, melyeket Malakiás meg sem említ: azt kell következtetnünk, hogy itt nem egy, hanem két íróról lehet csak szó, miért is Malakiás nem Ezdrás s Ezdrás sem lehet Malakiás.

b) Felhozzák továbbá, hogy Ezdr. I. 5, 1. és 6, 14. megemlíti Aggenst és Zakariást, de Malakiásról hallgat, pedig joggal elvárhatnék, hogy róla, az utolsó prófétáról, szintén megemlékezzék. Eme hallgatás eléggé bizonyítja.

1 U. o. »Igitur et Malachi, id est Esras, post Aggeum et Zachariam . . . fuisse credendus est.

s Aben Esra, Remigius, Kálvin, Rupertus Tűit., Ribera stb.

3 Ezeket az érveket lásd Simonis i. m. 298. 1.; Ribera, Comm, in Mal. 1, 1.

4 L. Meyer, Adnotationes in Seder Olam. Amstelodami. 1699. c. XX. p. 1086.

MA I. A KI ÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 31