Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

5IALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

29

sebb volt Malakiás, semhogy hitelének emelése végett meg kellett volna említenie.1

Ami a 3, 1-ből az 1, 1-re vont következtetést illeti, szintén nem állhat meg. A 3, 1-ben a malaclii lehet köznév, de az 1, 1-ben soha, vágj׳■ ha igen, akkor azt kell monda- nunk, hogy Malakiás nem tudott helyesen beszólni. Mert vegyük csak appellativumnak s fordítsuk le az 1, 1-t: Az Úr igéjének terhe Izrael ellen követem által. Ki ne látná be, hogy a próféta így nem beszélhetett, hanem »követem« (יכאלמ) helyett »követe« (וכאלמ) szót kellett volna használnia, amint hogy a LXX ki is javította: iv %hqí áyyélov ccvTov, az ö követének kezében. Ezt a nagy íráshibát nem lehet eltüntetni azzal, hogy a malaclii elé kettőspontot vagy idézőjelet teszünk, mint Hengstenberg akarja,1 2 mert ez oknélküli, önkényes eljárás volna.

De végül nem lehet köznév a miatt sem, mert az egész ó-szövetségben nincs példa rá, hogy valamelyik profé- tának a könyvét ne a próféta nevével díszítsék, hanem köz- névvel, hivatalának vagy foglalkozásának a nevével.3 Sőt inkább azt látjuk, hogy minden kétség eloszlatása végett nemcsak nevüket teszik ki, hanem akárhányszor még szár- mazásukat is megemlítik, s olvashatni azt is, hogy mikor éltek s mikor kapták a prófétai tisztre való meghivatást.4

Mindezek alapján joggal lehet állítanunk, hogy a malaclii tulajdonnév, s éppenséggel nincs bebizonyítva, hogy nem az.

2. Az érvek második csoportja a próféta személyisége ellen irányul s tagadja, hogy volt próféta, kinek ‘Malakiás volt a tulajdonneve.

1 A Talmud (Megilla 15 a) szerint יכאלמ ומעי Malakiás az ö neve, tehát tulajdonnévnek tartja. Ez volt különben az általános fel- fogás a zsidók között (Fürst i. m. 47. 1.).

־ Hengstenberg, i. m. III. r. 374. 1.

3 Rosenmüller, Scholia in V. T. Lipsiae. 1816. P. VII. Vol.

4. p. 353.

4 V. ö. Oz. 1, 1.; Jóéi 1, 1.; Am. 1, 1.; Mik. 1, 1.