Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
A SZENTÍRÁS SUGALMAZOTT VOLTÁNAK FOGALMA ÉS KITERJEDÉSE. 291 IY. Végre Istennek akarnia kell, hogy az ő nevében írt könyv egyszersmind az ő nevében vagyis mint sugal- mázott és szent könyv adassák át az egyháznak, mivel a sugalmazott könyvnek tartalma a sugalmazás folytán az egyház tanításának tárgyává lesz és Isten a Szentírást az Egyház javára és használatára íratta, tehát midőn az Egy- ház átvette, tudnia kellett, hogy ezek miféle iratok, hogy t. i. Istentől erednek, hogy szent és sugalmazott könyvek, így definiálta a vatikáni zsinat is sess. 3. cap. 2.: »Eos vero (libros omnes Y. et N. Testamenti) Ecclesia pro sac- ris et canonicis habet, .... propterea, quod Spiritu Sancto inspirante conscripti Deum habent auctorem atque ut tales ipsi Ecclesiae traditi sunt.« negativ tény, míg ellenben az értelmi felvilágosítás szükségképen pozitív befolyás. Az értelmi felvilágosítás inkább abban áll, hogy igenis Istentől induljon ki minden egyes gondolatunk írásbeli föl- jegyzése; hogy tehát Isten különös módon előidézze a szentiróban ezt a gyakorlati ítéletet : Ez írandó meg, akár vallásos, akár profán, akár ismeretes, akár ismeretlen dolgok legyenek föliegyzendők. — Másodszor nem volt szükséges mindahhoz kinyilatkoztatás, amit a szentíró épen akkor nem tudott, mert sok esetben a természetes módon megismerhető igazságokat forrástanulmánnyal, kérdezőskö- déssel, utánjárással megtudhatta kinyilatkoztatás nélkül is. A következő oldalon (pag. 188. n. 2.) azt mondja, hogy a kinyi- latkoztatás leggyakrabban az inspiratio által történt. És folytatja: »Inspiratio (sensu stricto) ergo est species revelationis, scii, revela- tio per scriptorem sacrum interne illuminatum, ad scribendum impul- sum ac directum data.« Ha szerző jelezné, hogy van különbség szó- ros értelemben vett revelatio között, amely ismeretlen igazságokra való pozitív oktatás, és tágahb értelemben vett revelatio között, amely valamely igazságnak Istentől való elénk adása, akkor nem volna megjegyzésem; de mivel szerző mindig a szoros értelemben vett kinyilatkoztatást érti, itt is ezt kell feltételeznem. E szerint tehát minden inspirált iratnak első ízben kellene addig ismeretlen igazsá- gokat közölnie. Ámde az újszövetségi iratokról ki mondaná ezt ? Hiszen tudjuk, hogy az apostolok először élőszóval hirdették Krisz- tus tanítását, így alapították a kér. községeket és csak jóval később foglalták írásba prédikációikat. Több prófétáról is tudjuk, hogy előbb élőszóval hirdette tanait és csak később foglalta írásba. — Igaz, hogy szerző az értelmi fölvilágosításról szólva, olyan igazsá- gokról is tesz említést, amelyek már ismeretesek, de mivel ezt úgy 19*
