Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
A SZENTÍRÁS SUGALMAZOTT VOLTÁNAK FOGALMA ÉS KITERJEDÉSE. 289 van szó, amely valóban úgy volt. Hiszen még ma is a jelenség igazsága miatt napfelkeltéről és napnyugtáról beszé- lünk, babár jól tudjuk, bogy a valóságban hogyan van a dolog, és mi e jelenség oka; továbbá beszélünk mennyből- tozatról, égből lehulló esőről és hóról, beszélünk az egész világról, midőn csak a föld kerekségét értjük stb. így a Biblia is az emberek felfogó képességéhez alkalmazkodott és a néphez a nép nyelvén szólt. És ezzel ép úgy nem téveszt meg senkit, ahogy mi nem tévesztünk meg senkit, mivel nem a jelenségek okát, hanem magát a jelenséget akarjuk megjelölni. Nagyon elmésen és találóan mondja erre vonatkozólag Pesch:1 »Nemcsak a Biblia célján kívül volt, hanem célja ellen lett volna, hogy ezen dolgokról oly módon beszéljen, amelyet az akkori emberek nem tud- tak megérteni, és amelyet még ma is sok ember nem ért meg. — Ha valaki megkísérelné, hogy a mindennapi életben a tudomány nyelvén szóljon, és nem akarna a szó- káscs kifejezésmódokhoz alkalmazkodni, épen csak kineve- tést aratna. Csak a bolond akarja bölcseségét ott is árulni, ahol nincs helyén.« Igaz, hogy nem minden, ami a Bibliában van, ezért már feltétlen isteni igazság. Hogy minő igazság illeti meg az egyes szakaszokat vagy mondatokat, ez már a kritika vagy exegesis körébe tartozik. Az írás minden kijelentése igaz; de hogy mit jelent ki, ez már más kérdés, amelynek megoldása sokszor nagyon nehéz és amire nézve még nagyon sok a teendő, amiről legjobban az exegéták tanúskodhatnak. Egészen más kérdés továbbá, vájjon minden kijelentés igaz-e és vájjon kimerítő-e? Pl. ha Máté és Márk evangé- liumát összehasonlítjuk, sokszor ugyanazon eseményről, ugyanazon megtartott beszédről, gyógyításról stb. értesíte- nek. Mindegyik értesítés igaz, de Máté rendesen elhagy egyes neveket, egyes adatokat, egyes körülményeket, míg Márk ugyanazt körülményesebben írja le. Továbbá óriási különbség van a között, vájjon a Szent- lélek beszél-e, vagy pedig másoknak engedi-e át a szót; 1 I. m. 53. 1. Hittudományi Folyóirat. 1905. 19
