Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
a szentírás sugalmazott ־voltának fogalma és kiterjedése. 279 minden lényeges csak úgy lehet meg a könyvben, ahogy a szerző akarja és az első két lényeges jegy fejtegetése folyamán meggyőződtünk, Hogy Isten a Szentírás tartalmát mint lényeges dolgot egyenesen célozta, akarta és megálla- pította és azért olyan pozitív befolyást gyakorolt a szentíró értelmére és akaratára, hogy ez mindazt és csak azt írta meg, amit Isten akart. Kérdés már most, vájjon Isten a külső előadásmódot is így akarta-e és a szavakat is ő álla- pította-e meg? A felelet az, bogy nem. Fejtegetésünk ele- jén az volt mondva, hogy a tartalmon kívül minden egyéb különféleképen fordulhat elő, ha egyébiránt alkalmas mind- annak megfelelő kifejezésére, amit a szerző mint lényegeset akar. Ezzel jelezve volt ugyan az assistentia szükségessége, de egyúttal az is, hogy a szavakat Isten nem határozta meg úgy mint a tartalmat. De lássuk ezt kissé részié- tesebben. Az assistentia a szorosan vett inspiratiotól különbö- zik, mivel ez utóbbi pozitív isteni befolyás, az előbbi pedig csupán negativ megóvás a tévedéstől, jelen esetben a téves és alkalmatlan szavaktól és kifejezésektől. — A szavak és kifejezések megválogatására vonatkozólag assistentia szűk- séges volt, hogy a megírott csalhatatlanul igaz legyen; mert Isten nem engedheti meg, hogy az ő nevében tévedések íródjanak meg, vagyis hogy az amit ő megállapított, tévesen vagy akár határozatlanul, tökéletlenül, meg nem felelőleg jusson kifejezésre; azonkívül hűen is kellett kifejeződnie annak, amit Isten akart, mert különben a könyv olvasói tévedésbe esnének és emberit isteninek tartanának. Tehát mindannak és csak annak, amit Isten megakart íratni, úgy kell az írásban előfordulnia és kifejeződnie, ahogy Isten tervének megfelel. Ehhez pedig assistentia) vagyis a téve- dóstői való megóvás volt szükséges. így mondja a szent- atya is: »Ita scribentibus adstitit, ut ea omnia eaque sola quae ipse iuberet, .... apte infallibili veritate exprimerent: secus non ipse esset auctor sacrae Sripturae universae«. De a szavak és kifejezések sugálmazására nézve azt mondom: a szavaknak szoros értelemben vett és folytonos,
