Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
266 DR. SCHERMANN EGYED. formula alapján fogom az inspiratio fogalmi meghatározását megkísérlem.1 Ezen dogmatikus formula szerint az egyház a szent írók szerzői voltát és jogát nem védi meg kifejezetten; teszi pedig ezt azért, mivel a szent írók szerzői voltát, legalább névleg, senki sem támadta még; tényleg azonban mindazok tagadják, akik az emberi szerzőket élettelen, holt eszközökké degradálják, akik tőlük minden öntudatos szabad akarati cselekvést megtagadnak, mintha egészen öntudat- lanul és szükségképen írtak volna (Montanisták), holott ésszel és szabadakarattal felruházott élő eszközök Isten kezében, akik szabadságukat írás közben ép oly kevéssé vesztették el, amily kevéssé bárki is elveszti, midőn a segítő kegyelem behatása alatt és támogatásával természetfeletti jó cselekedetet visz végbe. így mondja a Szentatya is: »Ita eos (scriptores) ad scribendum excitavit et movit, ... ut ea . . . quae ipse iuberet, et recte mente conciperent, et fide- liter conscribere vellent«. Tehát egészen tudva és akarva írtak. Az egyház tanítása szerint tehát a Szentírás sem nem kizárólag emberi mű, sem nem kizárólag isteni mű, hanem az Isten és az emberek a megírásánál együtt- működtek és együttesen a Szentírásnak hozzámért (adae- quata) ható oka. Hogy mennyire terjedt az egyik vagy a másik, az isteni vagy az emberi működés, azt az 1 Már Franzelin is ezen az alapon iparkodott az inspiratio terme- szetét megfejteni. De ezen eljárást legújabban nébányan rosszalták, mivel az inspiratio ontologice et logice megelőzi Istennek szerzői voltát. De Pesch hathatósan védelmezi : »Minden ok logice és sok- szór ontologice is előbb van mint az okozat. De vájjon ezért jogo- sulatlan-e az okozatról az okra való következtetés ? Az inspiratio Istennek természetfeletti működése, tehát ránk nézve homályos; épen arról van szó, hogy természetét, amennyire lehetséges, meg- magyarázzuk. Hogy ellenben valamely könyv szerzőjén mit értünk, tudjuk. Hogy Isten a szent könyvek szerzője, ezt az egyház definiálta. Tehát ezen fogalomból mint biztosból és ismeretesből indulhatunk ki, hogy egy másik szintén biztos, de homályos fogalmat meg- magyarázzunk.«: Pesch, Theol. Zeitfragen. Dritte Folge. S. 80. f.
