Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
234 DR. KOVÁTS SÁNDOR. largitur«. Az egyedités belső elve tehát maga a tényleges lét, »haec materia et haec forma«, amely nézet lényegében egyezik a középkori Nominalisták nézetével. Nevezetes tünemény azonban, — és én e tekintetben csak a krónikás szerepét játszom, csupán constatálom a tényt — hogy az új scholastikusok közt is aránylag feltűnő sokan elejtik az orthodox Thomista nézetet és az első nézet- hez csatlakoztak: így Tongiorgi S. I.,1 aki így nyilatkozik: Aristoteles nézete volt, akihez csatlakozott sz. Tamás és a Thomista iskola, hogy az egyedítés elve: »materia signata quantitate«. Jóllehet sz. Tamás tekintélye mindenkép rend- kívül nagy, mégis e kérdésben igaznak tartom azt, amit Suarez2 ír: Ezen nézet alapját ha vizsgáljuk, okát ha keressük, alig találunk más alapját, okát, mint Aristoteles tekintélyét. Suarez részletesen cáfolja a Thomisták nézetét s kimutatja, hogy sem általában, sem ami az anyagi testeket különösen illeti, nem keresendő az egyedítés elve az anyagban, legalább nem oly értelemben, mint a Thomisták magyarázzák. Ton- giorgi, miután a »materia príma et forma substantialis« elméletet is elveti, természetesen már következetességből is׳ a Suarez-féle nézethez csatlakozik s nézetét két propositioba foglalja: 1. Id quod naturam individuam constituit, non est aliquid re distinctum a natura, quae fit individua. 2. Natura omnis individua per suam ipsam realitatem individua est. Ha Tongiorgi keveset is számít, de annál nagyobbat nyom a latban Suarez tekintélye, olyannyira, hogy ez mindenki- nek gondolkodásra adhat okot. Hasonló nézeten van a lángeszű Palmieri3 S. I., kit második Suareznek neveztek, tételét így formulázta: Uni- tatis individuális principium non est aliquid realiter distin- ctum ab ipsa natura individua, sed omnis natura existens per ipsam suam realitatem est individua. A régiek (a Thomis- ták), úgymond, különbséget tettek e tekintetben az anyagi testtel biró és az anyagtalan tiszta szellemi lények közt 1 Instt. Philosoph, vol. II. Brüssel, 1869. pag. 54. köv. a Disput. Metaph. V. sect. 3. §. 4. és 5. és sect. 2. §. 28. köv. 3 Instt. Philos, vol. I. Romae. 1874. pag. 297., illetve 299. kk.
