Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
220 DIÍ. KOVÁTS SÁNDOR. Mi azonban, igy folytatja Schell, nem vagyunk azon véleményen, hogy az egyedi lét az igazi lényeg elhomályo- sítása, beszennyezése volna, hanem az az igazi lét, melynek elve, oka nem az anyagban, hanem az »actus existentiae«- ben keresendő,1 mely mint ilyen egyben »actus subsisten- tiae« is. Az egyediség a létezőkben nem tökéletlenség, mint Plátó vélte, ezért nem is a tökéletlenségek elvétől és okától (az anyagtól) származtatandó, ellenkezőleg az egyediség a létezőknek legfőbb meghatározottsága és legfőbb tökéletes- sége, épen azért bir a szellemi, illetve eszes lényekben a személyiség méltóságával. — Itt azonban feledi Schell, hogy sz. Tamás szerint az angyalok, mint »formae subsistentes« »puri spiritus« mind nem csupán szám szerint, hanem faj szerint különböznek egymástól s mégis személyiségek. Azután igy folytatja: Hogy az egyedítés elvének semmi köze az anyaghoz, az kiviláglik abból, hogy a test szám szerint azonos marad, az anyagi elemek folytonos váltó- zása, kicserélése és körforgása dacára, ügy, hogy hót év múltán egyetlenegy anyagrész sincs testünkben a régiből. Hogy lehet tehát, úgymond, az anyag az egyedités elve, vagy comprincipiuma, mikor folytonosan változik, holott a test szám szerinti azonossága érintetlen, változatlan marad ? Az ón testem ez a test és ugyanaz a test, mint volt 10 vagy 20 év előtt, pedig nincs benne egy atom sem abból, ami benne volt 10—20 évvel ezelőtt. Hogy lehet tehát tes- tem azonosságát ez anyag azonosságától tenni függővé, amely anyagi életünk folyamán nem is egyszer, hanem többször teljesen kicseréltetik anélkül, hogy valaki testem szám szerinti azonosságán kételkednék ? — Látjuk tehát, hogy Schell főnehézsége szintén az anyagi elemek folytonos kör- forgása, ugyanaz a nehézség, mely Lacordairet megtéveszté. C) Azután mégia egy concessiót tesz. Legföljebb a foly- tonos anyagcsere folytonossága continuitása tűnhetik úgy föl, mintha a test azonosságának szükséges föltétele volna és az 1 Tehát Schell szerint az egyedítés elve nem »materia signata quantitate», hanem »actus existendi« illetve »actus subsistentiae«.
