Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

18

HÖLSZKY KÁROLY.

II.

Ámde a sugalmazás dogmája fennáll és azt parancsolja, hogy az egész Szentírást minden részével egyetemben isteni műnek valljuk (Cone. Vatic.), melyben ezért semmi valótlan- ság nem lehet és pedig nemcsak hit- és erkölcs dolgában, hanem egész tartalmában, magát a hithez nem tartozó tör- ténetet sem véve ki. Kérdés tehát:

megegyeztethető-e a mondái felfogás és értelmezés a súgod- mazás dogmájával? s ha igen, mi módon?

Tökéletesen elégnek vélem e helyen a mondát a valót- lanságok fogalmi köréből kivenni. A monda nem valótlanság, hanem csak a történelem kevésbbé szabatos felfogása. Legalább is subjectiv valótlanság nincs benne, époly kevéssé, mint a természetnek, főkép a világegyetemnek korábbi — a mai tudomány által elvetett felfogásában. Pedig ez utóbbinak a biblia is hódol, mégsem sütjük rá emiatt a hamisság bélye- gét. Ha méltányosak vagyunk, akkor a biblia népies, mondái, tehát csak subjective igaz történeti felfogásával szemben sem alkalmazhatunk más mértéket. Mert ha a biblia nem a természettudomány tankönyve, akkor bizonyára a szabatos történelemé sem.

Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a Szentírás természet- tudományi felfogása a szentkönyvekben foglalt kinyilat- koztatás körén kívül esik, nem tárgya a kinyilatkoztatás- nak. Ugyanezt hangsúlyoznám a szentkönyvekben foglalt történetekről is. Kinyilatkoztatott történet tudtommal a bibiiá- ban nincs. A szentírók vagy saját közvetlenül szerzett tudomás, vagy közvetett értesülés (hiteles elbeszélés, írott okmányok, hagyományok) alapján írták könyveik történeti tartalmát; termószetfölötti történeti forrásuk nem volt. Lehet, hogy valamelyes történeti kritikát is alkalmaztak a források használatában, a nyilvánvaló, sehogysem igazolható tévedéstől a sugalmazó Szentlélek is mindenesetre megóvta őket; de hogy saját koruk és népök subiectiv történeti felfogásával szakítsanak s a napjainkban kifejlesztett tör- tóneti kritika magas nézőpontjára emelkedjenek, elbeszélé-