Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

197

azért, mintha történeti forrás számába mehetne, bár van nem egy adata, mely becses; sem azért, mintha ódonszerű francia nyelvezete és mondatszerkezete (az előbbiből a modernizálás folytán amúgyis kevés maradt) érdekelhetné a magyar olvasót. Irodalmi kuriózumnak sem mérnök nevezni, bár egyben-másban ez a jellege is megvan: illusztrációi, az eseményeknek szinjátékszerű rendezése inkább érdekes ada- lékot szolgáltatnak a XVI. század irodalmi divatához.

Továbbá értékes adalék e könyv a XYI. század francia katholikus-protestáns polémiájának történetéhez. Maga a történetírás például absztrakt kifejezésekben simítja el a szemenszedett protestáns kegyetlenkedéseket, s olvasóinktól szinte bocsánatot kell kérnünk, hogy vázoltuk őket, bár megkötött kifejezésekkel. Ha ismerjük is az analóg magyar polémiát, a külföldiről hasonlíthatatlanul kevesebbet tudunk.

Meglátjuk még a kötetből azt is, hogy a francia katholikus polemikusok abban a században milyen eszközök- kel dolgoztak irataiknak népszerűsítése céljából. Szóval kiadói kulturhistóriailag is becses adalékkal járultak a protestantizmus történetéhez, azt a könyvet újból kiadván, amelynek régibb szövegben való olvasásához csak nagyon kevés tudós juthatott. Most közkeletű lett. A kiadók, mint ismertetésünk elején láttuk, nem ezen szempontból indultak ki. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a könyv értékének mérlegelésénél más szempontok ne jussanak érvényre.

Blasz.

A fülgyónásról. írta dr. Ochaba A. János hittudor, esztergomi főegyházmegyei áldozár. Nagyszombat.. Kiadja Winter Zsigmond könyvkereskedő és könyvnyomdász. 1904. Ara ?

Egy 188 oldalra terjedő könyvecske fekszik előttünk ízléses táblával, majdnem azt mondanám: stílszerű köntös- ben: kékes-lila színnel (bűnbánat) s aranyos-cirádás szegély- lyel. Szinte bizalommal tárjuk fel ezt a külsőleg is csino- san megjelenő művecskét s kíváncsian fogunk olvasásába: hiszen a fülgyónásról annyit írtak már s oly számtalanszor