Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

193

»Ime ez romlott korunknak tragédiája. Az a lcegyetlen vadállat hallatlan kegyetlenségeket fog neked mutatni, oh olvasó, s anélkül, hogy meg tudna csillapodni, szünet nélkül fog emberi vért inni, meghaladva a hyrlcániai nőstény tigris dühét. A szentek hitük zálogaként lelkesüléssel fogják testű- két fölajánlani annak az utálatos szörnyetegnek, mert hatal- műk kisebb üldözőikénél; de szent állhatatossággal Isten fegyverzi fel őket. Látni fogjuk azt a buzgó és nagylelkű királynőt (Stuart Mária), aki bízva az eskü szentségében, áldozatul dobatott oda az áruló nőstény farkasnak, skót királyi koronáját mennyei koronával cserélve föl.«

Azután következik három fejezetben Angol-, Francia- országra és Németalföldre fölosztva, a heretikusok kegyet- lenkedéseinek tulajdonképeni visszatérése s az illusztrációk- nak hatsoros versekkel való bemutatása ; ezek a versek is sűrűn árulnak el ó-klasszikai reminiscentiákat Néróról, Senecáról stb. A fejezetek ólén pedig megfelelő szentírási idézetek vannak.

Mindjárt az angol bekezdésnél így nyilatkozik Verste- ganus: »Századunkban, nem is olyan régen, Luther Márton, aki maga is botrányosan elszakadt az egyháztól, talált fel egy új eretnekséget, amilyent őseink nem ismertek. Szám- tálán szekta keletkezett ebből, s gonosz indulatú tanítás, melyek Luthernak s egymásra is ellenmondanak. Közöt- ttik a leggyülöletesebb és legutálatosabb a Cahizn-felekezet, amely megszámlálhatatlan lelkeket döndött a pokolba, ezer számra öldöste az embereket, fölforgatott több keresztény királyságot s az egész világot csaknem rombadöntötte.« Érthető, hogy e németalföldi iró, aki hugenották és gueuxk között élt, első sorban nem a reformáció megindítóját, hanem a Calvin felekezetét Ítéli el.

VIII. Henrik kegyetlenkedéseinek illusztrálását ez az eprigramm vezeti be:

Millia dena unus templorum sustulit annus: quam timeo in poenas vix satis unus erit, s szép képben vannak bemutatva. Látunk azután szentkönyvek (papokat és katho- likusokat e könyvek alkotta tűzben) elégetését, akasztást,

13

Hittudományi Folyóirat. 1905.