Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

178 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

ezt az engedélyt, azon hozzáadással, hogy hat évig érvé- nyes.

Eddig az esztendeig tart tehát a protestáns kegyet- lenkedések felsorolása. A szerzőt, a latin eredeti szöveg Íróját Versteganus Rikárdnak írják s nyilván pap volt. í562-től fogva kezdi meg azt a felsorolást, tehát épen egy negyed századot ír le; azonban ezenfelül visszamegy Vili. Henrik, angol király korába, aki tudvalevőleg a XVI. szá- zad első felében uralkodott.

A könyvhöz mellékelt hátborzongató képek hajme- resztő procedúrákat mutatnak be. Valósággal állati módra kínozták a protestánsok azokat a katholikus vértanukat (a legtöbbnek a nevét sem tudjuk). A tortúráról nem is szó- lünk, az akkor a büntető eljárás kiegészítő része volt, vala- mint föl sem tűnik az akasztás, vagy a lefejezés sem. A kiadó óvakodik attól, hogy reprodukálja azon egykorú képekből azokat, amelyek a legraffináltabb obszcén kínza- tásokat ábrázolják.

Semmi kétség sem fér a könyv adatainak történeti hitelességéhez. Tartalma egykorú az eseményekkel, amelye- két senki sem tartott szükségesnek vagy lehetségesnek meg- cáfolni; a kiváló vértanuk neveit, akiket felsorol, más for- rásokból is ismerjük. Ezenfelül a munka eredetileg latin nyelven lóvén írva, elterjedt csaknem egész Európában; Flandriából hatolt be Német-, Francia- Olasz-, sőt Spanyol- országba is. Szörnyű vádirat volt az egész könyv a pro- testánsokra nézve, akik azonban érthetőleg hallgatással mel- lőzték. Mindez elég bizonyítók adatainak hitelessége mellett.

Nyomban megjelenése után számos európai nyelvre fordították le az eredetileg latin munkát, magyarra tud- tunkkal nem. Az első francia fordítás tökéletlen volt. A második, mely 1588-ban jelent meg, — ami rendkívül gyors elterjedése mellett bizonyít — már tökéletesebb, s Hubert antwerpeni könyvárus adta ki. Ezt a kiadást vették a mostani kiadók alapul; a francia nyelvet azonban sok helyütt modernizálták, s Rabelais- vagy Montrique-féle archaizmus kevés maradt benne.