Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

156

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

szépen fejezi ki, midőn a híveket oly edényekhez hosonlítja, »melyek a vízben tisztaságukat, a tűzben azonban erősé- güket nyerték«.

Gyakran szívesen és lelkesedve szól Ephraem az Oltáriszentségről. Ezekiel prófétának eme szavait: »Es szála a férfiúnak, ki gyolcs ruhába vála öltözve, és mondá: Menj a kerekek közé, melyek a kerubok alatt vannak, és töldsd meg kezedet eleven szénnel, mely a kerubok között vagyon, és hintsd a városra« 10, 2., így magyarázza Ephraem: E szén a gonoszokra jövő büntetés jele; azután jelképezve van itt az isteni áldozópap, kinek közvetítésével az Úr éltető testének élő parázsa adatik. A kerubnak kinyúló keze azt jelenti, hogy nem a pap az, ki a kenyeret testté változtatja, hanem más, a Szentlélek; a pap azonban mint közvetítő kiterjeszti kezeit és imákat rebeg, mint egy imádkozó szolga. Az Oltáriszentséget azonkívül tűznek és szellemnek nevezi, ez a Szentlélek hatékony kegyelmét jelenti. »A te kenyeredben el van rejtve a szellem, a te borodban a tűz. A kenyeredben levő szellem kitűnő csoda, melyet ajkaink befogadnak.« Előképezve volt ezen szentség a mannában és a kitett kenyerekben. E szentség szerzésé- röl a következőket írja: »Vegyétek tehát és egyetek ebből (a kenyérből), melyet az én igém megszentelt. Abban, amit most nektek adok, nem kell kenyeret látnotok. Egyétek e kenyeret, mert miként mondám nektek, ez az én testem. Ennek egyetlen legkisebb morzsája ezerszer ezreket meg- szentel, s valamennyinek elégséges, hogy valamennyi életére legyen. Vegyétek és egyétek hittel s ne kételkedjetek, hogy az az én testem. Aki azt megveti, kevésre becsüli vagy elutasítja, legyen meggyőződve, hogy a Fiút gyalázza, aki azt testének nevezé és azzá tévé. Vegyetek abból és egyetek mindnyájan, és egyétek abban a Szentlelket; mert valóban az ón testem, és aki azt eszi, örökké él.« »Vévé aztán a kelyhet borral, vegyíté, megáldá, megszentelő, azt s kijelenté, hogy az az ő vére, mely ki fog ontatni. Kinyujtá jobbját Simon felé, neki adá először a kelyhet, hogy megízlelje az áldást, és aztán a legközelebb ülő tanítványnak adá, és mindnyájan