Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 129 PÉLDA KÉPBESZÉDRE. (Allegoria.) Aranyszájú sz. János (Ad Olympiad. 1.). Képzeld a ten- gert, amely fenekestül fel van kavarva, rajta úszó hullákkal, melyek majd úsznak, majd alámerülnek, hajóroncsokkal, szakadó- zott vitorlával, tört árboccal és kormány rúddal, amint ép kihűl- lőtt kezéből a kormányosnak, a fedélzeten hajósnéppel, kezeiket tördelve és a hajóba kapaszkodva, tanács nélkül, kétségbeesve és jajveszékelve . . . képzeld mindezt. Képzeld hozzá, hogy sem eget, sem földet nem látni, amint mindent sűrű sötétség föd el, úgy hogy egyik a másikat nem láthatja, amint a hullámok bömböl- nek, és a tengeri szörnyetegek az utasokat minden oldalról megrohanják, akkor van fogalmad az anyaszentegyház jelen helyzetéről. Szép sz. Jeromos képbeszéde (epist. ad Heliodor. 14. 1.) a bünveszélyről, melynek e világban élők ki vannak téve, és sz. Bernátnak (1. epist. ad Robert.) a harcosról vett képbeszéde. PÉLDA FELRÉSZELÉSRE VAGY FELSOROLÁSRA. (Enumeratio.) Sz. Ambrus (Hexaemeron, lib. 3. c. 13.) felrészeli a terem- tés tényét, sz. Izidor (Pelus. lih. 2., epist. 146.) a fösvénységből eredő bajokat sorolja fel. Náz. sz. Gergely (orat. 22.) a Makkab. testvérek állhatatos- ságát felrészeléssel így fejti ki: Állhatatosságukat mi sem hajlíthatta, puhíthatta, törhette meg: sem a kínzó eszközök, amelyek arra voltak szánva, hogy szétfeszítsék tagjaikat, sem a kínzó kerekek, sem a legváloga- tottabb kínok, sem az éles vashorgok, sem a dühöngő fenevadak, sem a kiélesített kard, sem az izzóvá hevített üstök, sem a zsarnok fenyegető szava, sem a nép dühe, sem a porkolábok sür- gölödése, sem a fajrokonság, sem szétroncsolt tagjaik, sem foszlányban lecsüngő test-darabjaik, sem a lepatakzó vérfolyás, sem fiatal koruk, sem a már fenyegető kínok sem a leendő keserűség. Sőt még a bajnak hosszá tartama is, mely másokra ilyen esetben a legborzasztóbb szokott lenni, nekik könnyűnek tetszik vala. Gyönyörű felrészelést találunk Aranyszájú sz. Jánosnak az antiochiai néphez tartott beszédében arról, hogy az üdvösség tanait csak az egyházban hallhatja; sz. Athanáznál (Contra Graecos) az Atyáról, sz. Ágost, (de civ. Dei, 1. 2. c. 22. 24.). Hittudományi Folyóirat. 1904. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom