Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 85 «s a szerzetes »stabilitas« a szerzetes közös életre szól s nem az egy helyen való tartózkodásra.1 Különben pedig a papoknak tilos foglalkozást űznie nem szabad. Ha a kizárt meghal, a parókia temetőjében helyezendő nyugalomra.1 2 3 7. Visszatérés a rendbe. A kizárt szerzetesnek kötelessége megj avulásra tőre- kedni s mindent elkövetni, hogy visszavétessék a szerzetbe. Minthogy ugyanis a szerzetes fogadalmak érvényben marad- tak, iparkodnia kell mindazon akadályt elhárítani, mi azok megtartásának útjában áll,8 mert különben bűnéből hasznot húzna. A 0. Ne religiosi 24. de regül. (III. 31.) szerint régebben a szerzetes főnöknek minden évben fel kellett szólítania a kizártat, hogy térjen vissza a rendbe. VIII. Orbán pápa felújította ugyan ezt a kánont, de azzal a meg- szorítással, hogy a kizárt csak akkor szólítandó fel, ha biztos a remény, hogy megjavul.4 * Az időközi javulásról az ordinarius állít ki neki bizonyítványt, a melylyel főnökénél jelentkeznie kell. A bizonyítvány kiadásában az ordinariusnak aggályoskodnia nem kell. Ne azt nézze, mondja XIV. Benedek, hogy a kizárt úgy élt-e, amint a szerzet szabályai meg- kívánják, hanem ha látja, hogy »inculpate vitam duxit, si poenitentiae signa dedit, remotus a saeculo, modestus ac pietatis et misericordiae spiritualis et temporalis operibus deditus; uno verbo, si manifesta et tuta emendationis ac resipiscentiae argumenta prae se tulit«, a bizonyítványt neki jó lélekkel kiállíthaja.6 1 Suarez i. h. n. 16. sq. ; Santi-Leitner i. m. L. III. p. 290. n. 1. 3 j!,errari i. h. 3 Suarez De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 4., 5.; Reiffenstuel i. m. T. III. p. 530. n. 244.; Sz. Alfonz i. m. L. VI. n. 81.; Giraldi i. m. P. II. c. 13. n. 1. pag. 357.; Sdimalzgrueber i. m,L. III. Tit. XXXI. n. 253. 4 Decret. Sacra §. 7. Ez a visszahívás azonban jelenleg elavultnak mondható, s azért csak azok hívandók vissza, akik igazságtalanul zárattak ki a rendből. (Wiestner i. m. L. III. tit. XXXI. n. 155.). 6 Bened. XIV. De Synod, dioec. L. XIII. c. 11. n. 20.
