Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Kivánatos újítások a hittudományok egyetemi előadásain

786

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

hemzseg a valóság és lehetőség, lényeg és járulók, termé- szét és egyéniség, ok és okozat stb. fogalmaitól. Ha ezen fogalmaknak csak szószerinti ismeretét birjuk, nem sokra megyünk ; a hittudomány sohasem lesz képes érveit leve- zetni és tételeinek igazságát a legfelsőbb és legáltalánosabb elvek szemelőtt tartásával beigazolni, 11a a fogalmak tár- gyilagos értelmével tisztába nem jutott. Szüksége van bői- cseleti segédeszközökre, s ha ezen igénye kielégítést nem nyer, mindenki saját tetszése szerint alkotja fogalmait s ennek következménye — az egyháztörténelem tanúsága szerint — tévelyek és eretnekségek. Épen maga az egyéni szabad vizsgálás elve okozta az újabb hittudomány'hányát- lását s csak a régi kor bölcseletéhez való visszatérés köl- csönzött némi lendületet.

Az egyház mindig megkövetelte, hogy a hittudomá- nyok mívelését bölcseleti tanulmányok előzzék meg. Erre nézve elegendő hivatkozni IX. Piusz pápának 1856-ban áz osztrák püspöki karhoz intézett sürgető intelmeire, melyek az 1858. évi bécsi és 1860. évben megtartott kölni tartó- mányi zsinatokban élénk visszhangra találtak. XIII. Leó pápa 1879-ben és azóta is többrendbeli fontos leiratokban rendbe szedte és legfelsőbb tekintélyével értelmezte az erre vonatkozó egyházi határozmányokat. Elvileg tehát a hittudományok módosítása megtörtént, mert habár az egyházi körökben rég élt már a keresztény bölcselet be- hozatalának szükségessége, mégis XIII. Leó pápának volt fentartva, hogy legmagasabb tekintélyével a döntő szót kimondja s elődei nyomán haladva a keresztény bölcselet mintaképéül az örökkévaló bölcseletet állította fel, mely aquinói Tamásban találta meg legilletékesebb apostolát. Erről a bölcseletről a szentatya következőleg nyi- !átkozik: »Szent Tamás bölcseleté alapjában véve azonos Aristoteles bölcseletével, amelyet az angyali Mester a leg- nagyobb tudományossággal értelmezett, megtisztította azt a tévelyektől, melyeknek a nemkeresztóny író oly könnyen alá van vetve s a keresztény bölcselet magaslatára emelte s felhasználta a katolikus igazság magyarázására és védel-