Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

574

DR. ZUBRICZKY ALADÁR.

nek mondja; Suarez már csak hamisnak és vakmerőnek; Pesch — ámbár ellene van — mégis azt mondja: potest quis eam sine temeritate assumere.

Canus véleménye szerint Jézusban egy pillanatra sem hiányzott Isten látása és szeretető, de ezt a szeretetet nem minden pillanatban kisórte az öröm érzete. Isten a szenve- dés pillanatában, hogy a szenvedés egyáltalában, vagy leg- alább oly nagy fokban létre jöhessen, csoda útján fölfüg- gesztette Jézus lelkében az istenség látásából természetesen fakadó örömet és élvezetet. 0 maga mondja: »Gaudium fateor ex Deo viso in voluntate necessario nasci, non secus atque ex sole lumen, ardorem ex igne. Sed retraxit aliquando sol radios suos, et ne calefaceret, comprehensus est etiam ignis.«

Ez az elmélet, aminő szépen megfejtené a nehézség egyik oldalát, oly leküzdhetetlen nehézségeket teremt a mási- kon. Ha Jézusban a szenvedés óráján hiányzott a látásból fakadó túláradó öröm, akkor a szenvedések tényleg szabadon keletkezhettek és minden titok nélkül a tetőpontra hág- hattak. Azonban maga a föltétel, ha nem is egyenes kép- telenség, mégis oly nagy csodát kiván, hogy messze felül- múlná azt a csodát, melyet mi is kénytelenek vagyunk fölvenni a következőkben előadandó harmadik vélemény szerint. Képtelenségnek nem lehet a dolgot bélyegezni, mert végre is Isten látása és élvezése között valóságos különbség lévén, legalább az isteni mindenhatóságnak módjában áll e kettőt egymástól különválasztani. De más részről a föl- tételezés szerint Jézus emberi értelme látja az isteni lénye- get és pedig ez a látása oly fokú, mint senki másé; emberi akarata végtelenül szereti ugyanezt az isteni lényeget, hiszen Jézus magasztos szentségének sérelme nélkül ezt tagadni nem lehet; hogyan lehet tehát, hogy amit lát, bir, végte- lenül szeret, abban boldog ne legyen, azt ne élvezze ? Hiszen a szenvedélyek lélektana szerint a szeretett és birt tárgy- ban a lélek az öröm szenvedélyével nyugszik meg! Maga a szeretet eltekint a tárgynak jelen, vagy távollététől, az öröm a jelenlevőre vonatkozik, a vágy a távollevőre. Milyen