Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

Az emberi természetnek ezek a megdöbbentő tőkéiét- lenségei voltak az örök Ige kezében a fölsóges eszköz, a szentatyák hasonlatával élve, a horog, melylyel a bűn ten- gerében fulladozó emberi nemet megmentette. Mivel pedig megváltása az ő szenvedésén kívül tanításában és a kegyel- mek közlésében rejlett, azért ezen tökéletlenségek közül csak azokat nem vette föl, melyek célját kockáztatták volna, vagyis mindazokat, melyek vagy tudományának vagy kegyel- meinek állottak volnak útjába. »Illos ergo defectus Christus assumere debuit, qui consequuntur ex peccato communi totius naturae, nec tamen repugnant perfectioni scientiae et gratiae.« 1

$em vette tehát magára a tudatlanságot, a rosszra való hajlandóságot és jóban való nehézkességet stb; ellen- ben magára vette a halált, éhséget, szomjúságot stb.

13. Magára vette-e Krisztus szenvedélyeinket? Mivel szenvedélyeink emberi természetünknek teljességéhez tar- toznak s mint ilyenek a paradicsomi, sőt megdicsőült álla- pótban is megvoltak és meglesznek: nagyon természetes, hogy Jézusban is megvoltak. Ha föltételeznők, hogy nem voltak meg benne, akkor az ő érzéki törekvőképességet holtnak, tehát csak névlegesnek kellene tekintenünk, amit a Christologia egyik alaptételének, az emberi természet valódiságának tagadása nélkül nem szabad tennünk.

Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy Jézus szenvedélyei azonosok voltak a mieinkkel. Az ő csodálatos emberi természete, mely három állapotnak volt szövedéke, szenvedélyein is átcsillant. Szenvedélyek voltak, mert mint az érzéki törekvő képesség gerjedelmei jelentkeztek és Jézus fizikumában változásokat idéztek elő, melyek magasabb fok- nál külsőleg észrevehetők voltak: de a mieinktől három dologban külömböztek.

1. Az ő szenvedélyeinek tárgya bűnös, tiltott dolog nem volt és nem is lehetett, míg a mieink gyakran bűnre visznek. Ez a pont megokolásra nem szorul.

AZ OLTÁRISZENTSÉG F.NGESZTELÉSE. 565

1 III. 14. 4. c.