Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 53 hozzá, de épen e miatt ő sem támaszthat bármi néven nevezendő okon alapuló igényt a rend vagy a congregatio ellen. Kivételt képeznek a novitiusok, az apácák novitiái és az egyszerű fogadalmasok azon dolgokra nézve, melyeket a rendbe vagy congregatióba magukkal hoztak s azon adomány tekintetében, melyet a rend vagy a kolostor javára tettek. A trienti zsinat szigorúan meghagyja,1 hogy az elbocsátott novitiusnak visszaadassék mindaz, mit magá- val hozott, úgy hogy a kolostor semmit sem tarthat vissza, ellenkező esetben a püspök censurákkal is kényszerítheti a kolostort a lefoglalt érték kiadására. Csak a rendi öltönyt követelheti vissza a szerzet, de ha az is a novitius költse- gén szereztetett be, a megfelelő pénzérték térítendő vissza.2 Hasonló intézkedés áll fenn az apácák említett tagjaira nézve is. A S. C.-nak sok oly értelmű határozata van, mely szerint a »dos« azokkal az ingóságokkal együtt, melyeket a nővér hazulról hozott, elbocsáttatásakor neki vissza- adandó.3 II. A kizárás. A kizárás a szerzetesnek bírói ítélet útján való eltávólí- tása a szerzetből nyilvános vétsége és javíthatatlansága miatt. Az adott meghatái’ozásból kitűnik, hogy más az elbocsátás és más a kizárás. E két büntetés között a különbség abban van, hogy az elbocsátás bírói eljárás nélkül és oly okból adatik, mely nincs szükségképen össze- kötve a vétek jellegével vagy a j a ví !hatatlansággal,1 ellen> Conc. Trid. Sess. XXY. c. 16. de reg.; Ferraris s. v. Novitia- tus n. 66. a Ferraris i. h. n. 68. 3 S. C. EE. et RR. 1. Deo. 1758. in Comen.; 14. Aug. 1863. in Novarien. (Bizzarri i. m. 386., 696. k. 1.) : lásd még a S. C. több ily határozatát Battandiernél i. m. 76. k. 1. 88. §. ; 82. 1. 95. §.; 84. 1. 99. §.; 151. k. 1. 191. §. ‘ S. C. super statu reg. 12. Jun. 1858. (Wernz, i. m. T. III. p. 751.); Piatus i. m. I. 134., 208.
