Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
nak elengedhetetlen alapja, ki nem fejlődhetett. A kérész- ténység két fölséges tannal s megfelelő ténynyel lépett föl: a megtestesüléssel s az isteni természetet közlő megszentelő malaszttal. Ezen tanokkal egyszerre két oldalról hidalta át a végtelen űrt Isten és ember között — Dens factus est homo, et homo fieret Deus — s ölcet oly bizalmas közelségbe hozta, aminőről a pogányságnak sejtelme sem volt. Ezzel a két tannal meg volt teremtve az alap Isten és amber között a legbizalmasabb bensőség számára. Ebből a benső- ségből lassankint megszületett az engesztelésnek második eleme, a gyöngéd vigasztalás. Az engesztelésben az az elem, mely a másikat finoman színezi és át meg áthatja, képezi az igazi, tőről metszett keresztény elemet. A keresztény Istenében atyját, testvérét, barátját látja; megbántásában ennek a gyöngéd viszonynak kíméletlen megsértését, s ennek következtében a viszony helyreállításában a vigasztalást. Mert Istenről van szó, engesztel, mert ez az Isten a kereszt- fáig szeretett s magát velünk, minket magával egyenlővé tett, az engesztelésbe belecsempészi a vigasztalás elemét. Szeretetében észre sem veszi, hogy közötte és Isten között a vigasztalásnak egyik eleme, az a bizonyos rokon- ság megvan, míg a másik. Isten szomorúsága, hiányzik. És épen itt van az a pont, mely nehézséget okoz s mely néha a vigasztalás pillanatában kínzó félelemmé fokozódik. Szabad-e Istent vigasztalnom, ha igaz az, hogy ő nem szomorú? E ponton feladatunk ketté válik. Előbb meg kell vizs- gálnunk, vájjon a megtestesült Ige az ő különböző állapo- taiban mennyire volt hozzáférhető a szomorúság szenvedé- Igének ? Másodszor kutatnunk kell, miben állott s állhat az ö vigasztalása e különböző állapotaiban ? II. A szenvedélyek, különösen a szomorúság és fájdalom. 6. Kutatásunk föltételezi, hogy mindenekelőtt tisztá- ban legyünk a szenvedély (passio) fogalmával és legfőbb fajaival. A scholastika az emberi léleknek két legmagasabb rendű tehetségét ismeri: az ismerő és a törekvő tehetséget — 552 DR. ZUBRICZKY ALADÁR.
