Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
AZ OLTÁRISZENTSÉG ENGESZTELÉSE. 545 a megbántott helyett magára a megbántóra tekint s az engesztelós tényének ebben végbemenő hatását, a megbán- tónak bűnös állapotából jámbor, pius állapotra való fordu- lását állítja előtérbe. Ezzel a két igével tehát az engesz- teles ténye mindkét oldalról megvilágítást nyer: az egyik oldalon a csillapodás, a másikon a tisztulás megy végbe, ami eléggé jelzi, hogy az engesztelés előtt az egyik oldalon a harag, a másikon a bűn szerepelt. A magyar »engesztelés« talán e két hatást egybefoglalja, mert a megbántott fölenged, mint a fagy (ha a szeretet a meleg, a harag a fagy), ellen- ben a megbántónak bűnét elengedi. A bűntől az engesztelés felé az első lépés a bűntudat fölébredése, a második a bűnnek a megbántott előtt való beismerése, a harmadik a megícérlelés, végül a negyedik az esetleges elégtétel. Ezt az utat a lélek vagy félelemből, vagy szeretetből teszi meg és e kétféle indítóok eltérőleg fogja színezni minden egyes lépését. Az első lépés Isten kegyelmének műve, a második már küzdelembe kerül. A harmadik, a megkórlelés, nem egyéb, mint kérése a bűn és a büntetés elengedésének, vagyis a tökéletes visszahelye- zésnek azon állapotba, melyet a megbántó előbb elfoglalt. Ez a lépés tehát theologiai szempontból még a kérés, az impet- ratio rendjébe tartozik. Végül az utolsó lépés már elégtétel, a satisfactio műve. Mikor az engesztelő áj tatosságoknál az engesztelésről szólunk, tulajdonképen az engesztelésnek szoros értelemben csah harmadik részét, a megkérlelést értjük és ezen értelem- ben az engesztelő ájtatosság az impetratio rendjébe tartozik, nem egyéb mint kérése a bűnök és büntetések elengedésé- nek. Ez a kérés azonban nem jelentkezik egész csupasz- ságában, hanem meg van okolva (pl. a Misereré-ben, mely a legfölségesebb megkérlelő ima: mert íme, vétekben fogan- tattam és bűnökben fogant engem anyám stb.) és esetleg össze van kötve az elégtétel általános vagy részletes ígéreté- vei. A nyilvános engesztelő ájtatosság tehát csak árnyéka lehet a régi egyház nyilvános penitenciájának. Azért fejezem ki magamat ilyen élesen, mert mintegy ki van 85 Hittudományi Folyóirat. 1904.
