Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
hogy az Oltáriszentségnek engesztelése csak az utolsó három- négy század áhítata. Gyökerei körülbelül addig nyúlnak, ahol ä XVI. század hitújítása az oltár titkát szemelve ki áldozatának, kíméletlenül meggyalázta azt, amit millió szív mint legszentebbet imádott. A régi Egyház engesztelt az Oltáriszentség, helyesebben a sz. mise által, de nem engesz- telte magát az Oltáriszentséget. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy míg a titoktartás fegyelme az Egyházban dívott, az Oltáriszentség meg volt védve a közvetlenül reá irányuló meggyalázások ellen. A donatistákkal, s az arianusokkal kezdődik az Eucharistia keresztútja; azonban a történeti források, melyek e sérelmeket keserűen fölpanaszolják, s a szentatyák, kik e sérelmeknek tanúi voltak, sehol sem emlí- tik az olyanforma engeszteléseket, mint aminők az Egy- házban manap dívnak. Három-négy század óta azonban az engesztelés az Oltáriszentséget választja középpontjául. Ide hozza megkér- leléseit, elégtételeit s ami az előző századokhoz képest még feltűnőbb, ide hozza könyeit és vigasztalásait is. Az áhitat- nak ez az alakja Isten műveinek egész következetességével lassan, de biztosan hódított s ma teljes diadalát üli. Meg- nyerte az apostoli Szentszék jóváhagyását, áldásait és búcsúit; sőt maga a pápaság lett legbuzgóbb terjesztőjévé. IX. Pius 1867. évi julius hó 17-én, XIII. Leo 1882. évi február hó 10-én kifejezték forró óhajtásukat, hogy az engesztelő sz. áldozás az egész földön egyre jobban tér- jedjen. E kívánság teljesült. Az áhitatnak ez a faja, mely az Egyház dogmáiban csírázik, de virággá csak tizenhat század múlva fejlett, ma uralkodó állást foglal el templo- mainkban s mellette úgyszólván másodrangúvá törpülnek a többi u. n. magánájtatosságok. Balzsamos illata bevette már magát a legkisebb falvak igénytelen templomaiba is. A lelkészkedö papság érzi, hogy itt követelő szükséggel szemben áll, mely elől kitérnie nem lehet. De érzi azt is, hogy theologiai eszméi nem állanak arányban ezen áhitat szaporaságával. Szükségét látja nap-nap mellett annak, hogy ezen áhitat theologiájával közelebbről s mélyebben AZ OLTÁRISZENTSÉG ENGESZTELÉSE. 541
