Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
2 DIi. KOTTER AKTAL. egyházat illeti a törvényhozó jog, az államot pedig ily jog nem illeti. E tétel helyes értelmének megállapításául hang- súlyozzák, hogy a házassági kötelékről (vinculum matrimonii) értik ezt, nem pedig a házasságnak polgári szerződéséről, a házasság polgárjogi oldaláról. A »vinculum« : ez a házasság lényege és jelenti azt a kötelezettséget és összeköttetést, melyből a házasság szilárdsága, tartóssága és állandósága ered, mint Perrone 1 mondja. Ez a vinculum a lelkiismeret- ben ^létezik. Különbözik tőle a házasság polgárjogi oldala. Ez utóbbit szabályozni joga van az államnak is s erre vonatkozó jogát a katholikus hittudomány elvileg nem vonja kétségbe. 1 2 A XIX ik században továbbá általánossá lett a hit- tudósok közt az a felfogás is, hogy az egyház kizárólagos házassági törvényhozó jogáról szóló tan dogmatikai jellegű; tehát nemcsak annyit jelent, hogy jelenleg avagy bizonyos idő óta, az egyház fönnállása folyamán támadt bizonyos jogszerző tény folytán áll fenn ez a kizárólagosság, hanem hogy kezdettől fogva kizárólag az egyháznak volt joga a 1 » . . . naturam sive rationem aut essentiam Matrimonii pro- prie constitui in vinculo, quod exprimitur per vocem illam conjunctio. quae designat illam obligationem et nexum, vi cujus firmitas, per- manentia atque stabilitas Matrimonii exurgit.« Perrone, Praelectiones Theologicae, Mediolani 1846., Vol. VIII., pag. 137. 2 »Ecclesia sola jure proprio et originario potest constituere impedimenta Matrimonium dirimentia, quae scilicet Matrimonii vin- culum afficiant .... Ad tollendas porro ambiguitates circa verum propositionis sensum, adjecimus verba illa : Quae scilicet Matrimonii vinculum afficiant; quibus significare intendimus, quaestionem hic minime institui de eo, quod jure proprio saeculi principes constitu- ere possint circa contractum conjugalem, prout contractus civilis ac politicus spectatur. Ultro enim damus, principes posse ad bonum societatis, cui praesunt, leges ferre, quibus conjugia subditorum politice legitima fiant, et ea constituere, quae spectent ad civiles effec- tus, successiones nempe, dotem, haereditates, aliaque ejusmodi, quae vinculo Matrimonii extrinseca sunt. Agimus propterea, de eo, quod matrimoniali contractui intimum est, ipsumque constituit, nempe de vinculo, in quo ex dictis Matrimonii essentia consistit.« Perrone, id. m. 219. 1.
