Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

leg, józan észszel nem kételkedhetünk. Hol döntő tekin- tély nincs, ott igazi fejlődés sincs. Az emberi tudás fejlő- dését a természetes ész bírálja el. A természetfölöttiben az emberi ész nem elég. Itt természetfölötti bíró kell. Aki ezt nem birja, de meg nem is igényli, annál a természet- fölöttinek fejlődése nem lehet.

Mindezt véve figyelembe, nem lehet, aki tagadja, hogy ha a kereszténységben kell lenni fejlődésnek, amint van is, az nem lehet más, mint azon tanok összege, melyeket évkor- szakokon keresztül haladó lépésben a kath. egyház, élén a pápával, kifejtett és öntudatos egységben és folytonos- ságban kifejezésre juttatott.

S a világ ezt nagyon érzi. Ha a kereszténység egy, tanai is szükségképen egynek a fejlődései, melyek ossz- hangzásban vannak egymással, együttesen egy egészet alkot- nak. No már a világ teljesen osztja e felfogást az úgyne- vezett katholikus fejlődésekre nézve. Elismeri ezen cimöket, egy család tagjainak tartja őket. Elleneik bevallják, hogy pro- testálnak; protestálnak nem ezen vagy azon tan ellen, hanem valamennyi ellen. S ők szemmel láthatólag csodálattal tel nek el, megzavarodnak, nem, rémület fogja el őket, látva e tanoknak összefüggését, együvétartozását, melyekről érzik, hogy természetfölöttiek, de istenségüket bevallani vonakod- nak. Általánosan bevallott dolog, akár első tekintetre, akár behatóbb vizsgálat után, e tanok ép és oszthatatlan egészé- nek jellege. Innen az ehhez hasonló mondások: Tota jacet Babylon. Elfogadni Luthert, s Kálvint és Socinust elvetni annyi, mint, a példa szerint, élni oly házban, melynek tető- zete nincsen. Ez nem ennek vagy amannak egyéni ítélete, hanem minden ország közvéleménye és tapasztalata. A két nagy párt, mely között folyik a vita, a római katholikus és protestáns, érzi ezt; érzik a skeptikusok és szabadelvűek, e harcnak szemlélői; érzik a filozófusok ....1

1 így Hugo Grotius, Leibnitz és Lessing, sot a híres Hartmann is. Marheineke, annak idején a Hegel-féle theologia tanára Heidel- bergben és Berlinben, erre vonatkozólag így nyilatkozik: Mi, kik kívül állunk és csak történetileg belülről szemléljük a csodálatos

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE. 477