Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése
444 DR STÜCKNER JÁNOS. ahogy maga megjelent, rendkívüli módon eszközöltetett. És az apostolok leveleiből nagyon jól tudjuk, mennyire bőven volt meg az első keresztényekben a Szentlélek aján- dókainak telje: értettek és beszéltek nyelveket, melyeket nem tanultak, jövendöltek, mások jövendöléseit értelmezték, a hit titkairól csodás módon értekeztek. Az apostolok tanításában csak saját egyéni gondolko- dásuknak termékeit látnok ? Vájjon az, ami az első pünkösd napján történt, csak erkölcsi változás volt-e bennük, hogy nagyobb hévvel és szeretettel csinálják azt, mire hivatva vannak, s nem egyszersmind a Szentlélek alászállása, mely lelebbentette elméjűkről a homály fátyolát, hogy természet- fölötti szemmel és világossággal pillantsanak bele az igazság rejtekeibe ? Az a hirtelen átható pillantás a Szentírásba és annak profetikus értelmébe, az a mély felfogás az egész üdvrendszer összefüggéséről és a kereszténység igaz széllé- mérői, mely annak a tanulatlan halásznak első beszédjében annyira megkapja az olvasót, nem lehetett pusztán egyedi szellemének megnyilatkozása. Az több volt ennél. Az mennyei fénynek volt munkája. Hogy az apostolok a szentatyákhoz járhattak volna iskolába, hát az, bizonyos tekintetben, csak túlzott állítás. Mert, igaz, ami az egyházatyákat nagyokká tette, ami nagyot alkottak a hittartalom kifejtése és megértése körül, az első sorban emberi műveltségüknek köszönhető; de ez a képzett- ségük csak föltétel volt. Maguk sem lettek volna azokká, amik, ha viszont ők nem jártak volna iskolába az aposto- lökhöz. Ne feledjük, hogy pl. a pogányok meghívása sz. Péternek elragadtatás alakjában egy égi látomás által lett kijelentve, ne azt, hogy sz. Pál a kapott sok kinyilatkoz- tatás után a harmadik égbe ragadtatott, hol mennyei titkok tárultak fel előtte, melyeket semmiféle emberi szó vissza- adni nem tud. A szentatyák maguk máskép voltak meggyőződve a dologról. Szerintük az apostolok sokkal jobban értették meg az egész kinyilatkoztatást, mint bárki más az egyháznak bármelyik szakában Szerintük sz. Jánosnak az Úr kebelén
