Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése
A HITTAETALOM FEJLŐDÉSE. 421 Határozatában azonban volt egy rés, mely ismét kiindulópontja lett egy szélesmedrű vizsgálódási folyamatnak. Hát az Istennek ez az anyja mily viszonyban van az eredeti bűnhöz? Vájjon ő is nyög átka alatt? E bűn összefér-e isteni anyaságával ? — S bárom századnak munkával páro- sült jámbor sóhajtásai után IX. Pius új kifejlett rózsát tőn a hitnek koszorújába. Vannak azonkívül kérdések, melyeket az írás tárgyal ugyan, de el nem dönt; és oly fontos, oly gyakorlati kór- dések, melyek felelet után várnak s melyeket, hacsak új kinyilatkoztatást föl nem tételezünk, magából a kinyilatkoz- tatásból kell elintéznünk, azaz a fejlődés alapján. Ilyen a Szentírás kánonjának és ihletettségének a kér- dése. A kereszténység írott okmányokon nyugszik-e ? Ha igen, melyek azok s mennyien vannak? Ezek önmagukat magyaráz- zák-e, vagy értelmezőre szorulnak? Törtónt-e intézkedés egy autoritativ értelmezés irányában? Az okmányok és a kinyilatkoztatás fedik-e egymást, avagy egyik többet tártál- máz a másiknál ? Mindezt a kérdést nem fejti meg az írás, sem az emberek Ítéletei, bármily szorgalmatos és hosszú voltak is vizsgálódásaik. S amennyire tudjuk, hivatalos tekintély sem oszlatta el ezt a nehézséget mindjárt a vallás kezdeté- ben. Megtehette volna ugyan, ha az isteni bölcsességnek úgy tetszett volna, egy apostol kevés szóval. A tény nem az. A tény dolgában való döntés az időre hagyatott, a gondo- latok lassú folyamatára, elmének-elmére való befolyására, viták kimenetelére, a növekedő közvéleményre. Egy más például szolgálhat az a vallási kötelesség, melylyel a keresztény szülő tartozik gyermekeivel szemben. Csak természetes volt, hogy a keresztény atya, ha nem is volt rá törvény, keresztvízre vitte gyermekeit. Ebben az esetben ez a szokás gyakorlati fejlődési, folyamatnak tekint- hető, mely a Krisztus iránti hitből s a gyermek iránti szeretetből kiindult. Fejlődés az, mely mint szüksógképeni jelentkezik, de amelyre nézve, amennyire tudásunk terjed,
