Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése
A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE. 411 erényével: a tridenti zsinat visszaállítja az egyensúlyt, s mindkettőnek meghatározza a maga szerepkörét. A janzenis- ták tagadják az emberi cselekedeteknek, mint ilyeneknek, jó értékét: a XVII. és XVIII. század pápái kárhoztatják a tant és felállítják a különbséget a tisztán emberi cseleke- detek között s azok között, melyek a megszentelő malaszt állapotában történnek. A tény, hogy a dogmák a hit letéteményéből mintegy kihalásztattak s idővel mindinkább határozott alakot vet- tek; a tény, hogy az egyház a keresztény eszmének mind határozottabb és kifejezettebb tudatával bir, jele annak, hogy lényegben nem változván, ez a gondolat az idő hatá- sának kereszttüzén ment keresztül, fejlődik saját körén belül, mely elég tág, hogy minden emberi haladást magába foglaljon.1 II. De tekintsük közelebbről a dolgot. Itt Newmant tart- juk szem előtt s csak sajnáljuk, hogy elmélkedését nem egész terjedelmében közölhetjük. Valamely tárgyat feltüntető vagy feltételező egy eszme mindazon lehető szempontok összegére vihető vissza, melyek alatt tekinthetjük, habár e szempontok változhatnak az egyedek külön tudatossága szerint. Erejének, mélységének mértéke is e szempontok különbözősége s egyúttal érv való- sága mellett, amint az anyagi dolgok is csak úgy ismer- hetők meg a maguk valóságában, ha jelentkező sajátságaik- ban, különböző oldalról, néha ellentétes megvilágításban szemléljük azokat. S valamint az anyagi tárgyakat oly messze és oly ellentétes nézőpontból tekinthetjük, hogy azok összeférhetetlenséget, aránytalanságot feltüntetni látszanak, mely azonban eltűnik, s mint rendszeres összhang jelent- kezik, mihelyt a tárgyat minden oldalról a kellő nézőpont és látóvetület szerint megfigyeljük: ép így valamely eszmének 1 V. ö. Ch. Denis. Esquisse d’une Apologie philosophique du Christianisme. Paris, 1898. 48. s köv. 1.
