Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

402

DR. STUCKNER JÁNOS.

védekezni s védőiratában egyebek közt ezeket jelenti ki: Ha a tudományból fentartó (konzervatív) erő lett és pedig valamennyi közt a legszilárdabb, siessünk hozzátenni, hogy a tudomány által magasztalt állandóság nem mozdulatlan- ság, — milyen volna az a régi idők által ihletett hiedelmek szerint, — mely minden változásnak ellenáll s mindig kész megsemmisíteni a már befejezett haladást. A tudomány távol attól, hogy vak makacssággal ragaszkodnék a régi intézmények fentartásához, ellenkezőleg, lankadatlanul azok- nak megváltoztatására és javítására törekszik, lépést tartva ismereteink folytonos növekedésével; íme ez az, amiért mi visszautasítottuk a változatlan dogmák fogalmát, mint mely ellenkezik az emberi természettel.1

Ez világos beszéd. A dogmák változatlansága ellen- tétben áll a találmányok és az emberi haladás folyton előre törő mozgásával, a fejlődéssel. Lehetetlen kétféle módon hin- nünk; hinni dogmákban, melyek nem új hódnak, és hinni a tudományban, mely folyton újjászületik. Egyik nem állhat meg a másik mellett. Tehát a dogmatikus és hagyományos kereszténység eleve egy nagy tévedés, a tudomány maga bizonyítja.

Ha így volna, nagyon szomorú volna. Vannak azonban, a kik más szemüvegen át látják a dolgokat. S vigasztaló benne az, hogy világi tudósok kelnek védelmünkre. Élte- kintve Brunetiére-tői és Balfour-tói,2 tekintélyes szószólónk Mallock, ki röviden, de a tudomány modern fegyvereivel s — laikus használván őket — hathatósan erősíti meg a katholikus álláspontot, akár történeti, akár evolutiós szem- pontból tekintjük.3

1 Revue scient.iíique, 22. mai 1897.

9 Les bases de la croyance. ■— Angolból franciára fordítva, Brunetiére-töl való bevezetéssel. Ez a mű alaposan megrostálja a naturalizmust. Nyilvánvaló benne a törekvés, hogy valamennyi tehet- ségünk közül a hitnek adjon elsőbbséget, s azonkívül is kitűnő eszmé- két szolgáltat a tekintélyről a vallási dolgokban s a megváltásról. Az előszóban pedig Brunetiére, ez a kellemes író, igen rokonszenve- sen nyilatkozik a hit- és tudásra vonatkozó viszonyról.

8 Nineteenth Century. 1899. nov. fűz.