Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Irodalmi értesítő
398 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. Elfeledte, hogy XII. Ince »Cum alias« bullájával 1699. március 12. elvétette a tant az ú. n. tiszta szeretetről, t. i. »Datur habitualis status amoris Dei, qui est charitas pura et sine ulla admixtione moti vi proprii interessé. Neque timor poenarum neque desiderium remunerationum habent amplius in eo partem.« Az egyház alapításáról és szükségességéről szóival Schell azt a benyomást teszi, mintha szerinte az egyház csak a »Durchschnittsmenschen« számára volna. íme szavai: »Was dem Durchschnittsmenschen nottat (Noth that) war ein guter Hirt, war Hingebung und Hirtenliebe, die aufwärts hebt und aufwärts nötigt, war Autorität, Kirchentum, Lehr- genwalt, Seelsorge. Die Kirche ist die organisierte Aufgabe des Hirtenamtes; denn der Durchschnittsmensch ist Herden- mensch.« (125. oldal.) 145. oldalon pedig azt írja, hogy Krisztus evangéliuma tanná és szentségekké lett, mert az emberiségnek »wie sie durchschnittlich geartet ist, also die Armen« szüksége van meghatározott tanra és kegyelem- eszközökre. így lett az evangélium »für alle lehrhaft und vollziehbar«. Tehát dogmák és szentségek nélkül is meg- lehet az az■ »Auserwählte« és »Greistesheroen« számára. Ezeknek nem kell »Autorität« és »Seelsorge« ? A 128. lapon azt olvassuk, hogy mindaz Isten orszá- gához tartozik, akiben meg volt a felebaráti szeretet. »Das Weltgericht entscheidet über die Zugehörigkeit oder Nicht- Zugehörigkeit zum Himmelreiche nach dem Masstab der Nächstenliebe.« Ezáltal, mondja Schell, meg van oldva az a nehézség, mely a katholikusokat abban akadályozta, hogy a más hitben elhunytakért imádkozzanak. Elég tehát a fele- baráti szeretet? Yan-e természetfölötti felebaráti szeretet kegyelem nélkül ? Yan-e kegyelem az egyház szánszándékos mellőzésével ? Schell megkülönböztethetett volna. Tudjuk hogy Isten a kegyelemkiosztásban nincsen a szentségekhez kötve, így, akik bona fi.de más hitben élnek, üdvözülhetnek. Az anyaszentegyház sohasem ellenezte azt, hogy másvallású elhunytakért imáinkban és a sz.-misében megemlékezzünk, csak a szentmisei felajánlását nem helyeselte.
