Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
310 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. bennünket, hogy megindítson, ezen ördögi kőszivüséget meg- tartja szívünk ? Nem volt néki elég a halál és a kereszthalál, még ínséget is akart szenvedni értünk, mint jövevény ment koldulni és mezítelen volt és fogolylyá akart lenni és mint beteg szenvedni, hogy legalább ezzel megindíthasson. Ha már semmit sem akarsz viszonozni, holott annyit szenvedtem érted, legalább essék meg a szegénység okáért rajtam a szíved. És ha már a szegénység miatt nem esik meg rajtam szíved, legalább betegségem folytán lágyuljon meg szíved, gyűlj legalább rész- vétre, ha látod a foglyot. És hogyha még ez sem képes fele- baráti szeretetre bírni, legalább hallgasd meg kérésemet, mivel ezt könnyen esik meghallgatnod. Nem kérek olyat, ami becses, hanem egy falat kenyeret, szállást és egy vigasztaló jó szót. És ha még erre is kőkemény marad szíved, legalább bírjon más szándékra a menny és a jutalom, amelyet Ígértem vala. És ha minderre nem tekintesz, szívleld meg legalább nyomorúságos helyzetemet, és hahogy mezítelenül pillantasz meg, jusson eszedbe, hogy mezítelenül függtem éretted a keresztfán. És hogyha még így sem indulsz meg, legalább szánj meg, mivelhogy a mezíte- lenséget a szegényekért vettem magamra. Megkötöztek akkor éretted, most is teéretted viselem a kötelet, oh! vajha egyiken vagy a másikon megindulva, némi részvéttel volnál irányomban 1 éhínséget szenvedtem teéretted, szenvedek szintúgy most. Szomjú- hoztam teéretted, amikor a keresztfán függtem, szomjúhozom most is־, a szegény koldusnak személyében, hogy így is, úgy is részvétre hangoljalak magam iránt, és a saját üdvözülésedért emberszere tetre indítsalak téged. Azért ama számtalan jótéte- ményért, amelylyel nékem tartozol, viszonzáséi semmit sem kérek adó fejében tőled, hanem még jutalmat is adok, akárcsak ha valami kegyet tanúsítottál volna velem szemben, és a mennyek országát adom ajándékul cserébe ezért a csekélységért. Nem mondom: egészen szüntesd meg szegénységemet, sem: tégy gazdaggá, jól- lehet éretted lettem szegénynyé, hanem csak egy darab kenyeret, ruházatot és éhcsillapító falatot kérek. És fogoly helyzetemben nem arra késztetlek, hogy oldd föl bilincseimet és válts meg engem; csak azt az egyet kívánom tőled, hogy, aki éretted let- tem fogolylyá, látogass meg engem, ez elég nagy jótét nékem, és már ezért magáért a mennyet adom cserébe’ néked. Jóllehet, a legválságosabb rabságtól váltottalak meg, mégis megelégszem véle, hacsak fogságomban meglátogatsz engem. Ugyan enélkül is megadhatnám az élet koronáját, de lekötelezetted is akarok lenni, hogy a koronára biztos kilátásod is légyen. Azért járok, aki bizonyára megtehetném, hogy meglegyen a táplálékom, mint koldus ajtódra és kitárom karomat, hogy nyújts tápiáié-
